Kedves Deva, Drága Devácska!

A temetésen való búcsúbeszédhez nem lett volna elég lelkierőm, ezért ezzel a néhány sorral szeretnék Tőled elbúcsúzni saját magam és az egész Vasas család nevében.

Számomra Te voltál a klub egyik leghűségesebb és legszorgalmasabb munkatársa.

Már akkor is több évtizede a Vasasért dolgoztál, amikor 2002-ben, még zöldfülűként, csekély vezetői tapasztalattal kaptam lehetőséget arra, hogy az ország egyik legpatinásabb klubját elsőszámú operatív vezetőként irányíthassam. 

A kezdet számomra nem volt egyszerű, de az építkezés, a klub a modernizálása, a céljaink elérése lebegett mindannyiunk szeme előtt, és ehhez minden segítséget maradéktalanul megkaptam a régiektől, köztük Tőled is.

Természetesen a klub sikerei és eredményei - előtte is, és azóta is - legfőképpen a sportolóinknak és a szakembereinknek köszönhetőek, de ők sem tudták volna mindezt elérni a biztos háttér és a háttérben szorgalmasan dolgozó „szürkeeminenciások” nélkül. 

Megkérdőjelezhetetlenül köztük voltál Te is, azok között, akiket csak egy szűkebb kör ismert, de Nélküled, nélkületek nem lettek volna meg a működésünk és a sikereink biztos alapjai.

Te is azok közé tartoztál, akiknek köszönhetően a mindennapjaink olajozottabban zajlottak, és számomra Te voltál az egyik legfontosabb támasz, akire mindig számíthattam. 

Támaszkodhattam a hihetetlen munkabírásodra, szerettem a vehemens, szókimondó énedet is, ami miatt igazi, nagyon hiteles motorja tudtál lenni a közösségünknek.

Büszke lehetsz arra, amit letettél az asztalra, és nemcsak a Vasas kapcsán, hanem annak kapcsán is, amit a saját családodért is mindig megtettél.

Drága Devácska, nagyon hiányozni fogsz nekem, és a második családodnak, a Vasasnak is….

Még egyszer mindent köszönök!

Nagyon sok szeretettel: Laci