Női kosárlabdázóink az elmúlt idényben ismét a bravúros hatodik helyet szerezték meg a hazai élvonalbeli bajnokságban, s idén sem teszik lejjebb a lécet. Pedig a szokásosnál is nagyobb volt a mozgás a csapat környékén a nyár folyamán. Bach Boglárka, Pusztai Petra és Dúl Terka távozott, a tengerentúlról viszont két kosárlabdázó is érkezett, a texasi születésű, az elmúlt szezont Dél-Amerikában játszó Katrina Pardee, valamint a New York-i magas ember, Shaquilla Nunn, miközben a juniorok közül is többen felkerültek a felnőttek közé. Az elmúlt hetekben lejátszott Csata, BKG, TF és Szekszárd elleni edzőmérkőzések azonban azt mutatják, a csapatépítés a legjobb úton halad, és joggal reménykedhetünk egy újabb sikeres szezonban.

Bach Boglárka személyében a csapatkapitány is távozott Pasarétről, akinek utódjaként Papp Klaudiát választották meg a játékostársak. A voksolás eredménye senkit sem lepett meg, hiszen a 3x3-as magyar válogatott erőssége, eddig is vezéregyénisége volt csapatunknak. S nemcsak a pályán, de azon kívül is.

Papp Klaudia most már nemcsak irányítóként, de csapakapitányként is az együttes vezéregyénisége lesz

„Nagyon bizakodóan várom a rajtot, úgy érzem, hogy remek közösséggé formálódtunk az elmúlt három esztendőben, a két amerikai beilleszkedése pedig zökkenőmentesen zajlik – tudtuk meg Papp Klaudiától, aki szinte az egész nyarat végig kosárlabdázta a 3x3-as nemzeti együttessel, mégis frissnek és ambiciózusnak érzi magát a rajt előtt. Körülbelü kilenc-tíz napot pihent, a másik szakágban szereplés azonban annyi örömet okoz neki, hogy egyértelműen feltöltődésként hatott rá. – A játékrendszer nem változott, jelentős része mára szinte automatizmussá vált, nyugodtan kijelenthetem, hogy beérett a közös munka gyümölcse. Ebbe képbe szerencsére Shaquilla és Katrina is jól illeszkedik, utóbbi személyében egy olyan biztos távoli dobót kaptunk, akire már régóta nagy szükségünk volt. A legjobb nyolcba kerülést éppen ezért most már nem is tartom kérdésesnek, ennél jobb helyezést kell megcéloznunk. Egy stabil ötödikkel például nagyon ki tudnék egyezni. Nagy öröm volt látni, hogy a korosztályos válogatottakkal nyáron világversenyeken résztvevő fiataljaink szintet lépve tértek vissza hozzánk, s láthatóan az edzőink is a korábbitól eltérő, felelősségteljesebb szerepeket osztanak rájuk. Én is bízom bennünk, és kérdés nélkül osztom nekik is a labdát. Számomra csak az számít, ki van éppen a legjobb helyzetbe, hogy mióta edz velünk az teljesen mellékes. Az edzőmeccseken is bizonyították, hogy itt a helyük.”

Ami pedig Dia személyes ambícióit illeti, elsősorban sportemberként szeretne idén előrelépni, vagyis egyéni statisztikájának mutatóin javítani. Hatékonyabb játékot tervez saját maga számára, s ebben a dobószázalék javítása éppen úgy szerepel, mint a kevesebb eladott labda és a több asszisztátadás. Úgy gondolja, hogy a teljesítményéről a számok tükrében tudja a legreálisabb értékelést kialakítani.

Madár Eszter nagyszerű szezont zárt, hasonlóan jót szeretne idén is produkálni

S hogy mennyire egységes is most női együttesünk arra a legjobb példa, hogy a nagyszerű szezont produkáló és a nyári U20-as női Európa-bajnokságon is jó formában játszó Madár Eszter is Diához hasonló elvárásokkal vág neki az új idénynek.

„Jó lesz ez az év, én legalábbis úgy érzem, éppen ezért még a tavalyinál jobb szereplés is elképzelhető a számomra, egy ötödik hely nem lenne rossz – osztotta meg honlapunkkal titkos reményét Madár Eszter, aki szerint csapattársai is hozzá hasonlóan optimistán várják a rajtot. –  Az edzőmeccseken érzésem szerint egyre jobban összeállt a játékunk, az eleinte jellemző hibákat igyekeztünk kiküszöbölni. A Szekszárd ellen már egészen jól ment, az a győzelem mindenképpen növelte az önbizalmunkat is. A légiósok nagyon nyitottak, igen gyorsan jó kapcsolatot alakítottunk ki velük, úgyhogy nagyon jól megy a munka. Most elsősorban a csapatra koncentrálunk, rengeteg a dolgunk ezen a téren, úgyhogy a speciális erőnléti fejlesztésemet majd évközben illesztjük be az egyéni programomba. Továbbra is célom, hogy fizikálisan erősödjek, de a labdakezelésben is magabiztosabbnak kell lennem, ahogy a dobószázalékomon is javítani szeretnék. A korosztályos válogatottól szép emlékekkel búcsúztam a nyáron, s idővel természetesen a felnőtt nemzeti együttesben is szeretném, ha számítanának rám. Ehhez azonban nagyon sokat kell még dolgoznom és szinte a játék minden területén fejlődnöm.”

Az új idényben több korábbi juniorjátékos is arra számít, hogy Milos Pavlovicstól az NBI/A-s találkozókon is lehetőséget kap. Közülük talán Kádár Orsolyának van a legnagyobb esélye erre, de Van Rijs Luca és Van Rijs Dóra is keményen dolgozik az edzéseken. Gelei Karola és Tóbel Lívia akkor csatlakozhat majd a nagyokhoz, miután felépül sérüléséből.

Kádár Orsolya számára az egyik legnagyobb kihívást a felnőttek gyorsaságának megszokása jelenti

„Sokkal intenzívebb itt a munka, mint amilyen a juniorok között volt, a tempó is sokkal gyorsabb, és fizikálisan is erősebbek a játékosok – beszélt tapasztalatairól Kádár Orsolya, aki az U17-es világbajnokságon hatodik helyezett magyar válogatottat tizenhárom perces meccsátlaggal segítette idén nyáron. – Az első napok éppen ezért nem is voltak könnyűek, de mostanra azért már kezdem megszokni az iramot. Talán a gyorsaság volt az, amihez a legnehezebben alkalmazkodtam, ezen a téren még nagyon sok javítanivalóm van. Összességében nagyon jól érzem magam itt, a lányok befogadtak, s remélem bizalmat is kapok majd az új idény során. Ami a csapatot illeti, láthatóan egyre jobban összeáll a rendszerünk, az edzőmeccsek is jól alakultak. Nagyon örülök, hogy én is pályára léphettem, azt hiszem éltem is a felkínált lehetőséggel. A küzdésben biztosan nem volt hiba, szívemet-lelkemet kitettem a pályára, s az új idényre is ennek szellemében készülök.”

Fotó: Vasas Attila