Benke Attila 1930. december 5-én született Budapesten, és középiskolásként fogta meg a röplabda világa, amiről korábban így mesélt:

"Gimnazista koromban láttam, hogy sok osztálytársam hord sárga trikót piros nadrággal, hozzá meg azt a bizonyos ruszki adidas tornacipőt, amit nagyon irigyeltem. Mondták, hogy jöjjek én is az Elektromosba röplabdázni, aztán ott adnak ilyen felszerelést. Valahogy így kezdődött, eleinte a háború során lebombázott házak helyén épült kis grundokon játszottunk mindenféle villanyfényes bajnokságokon."

A szárnypróbálgatásból komoly elköteleződés lett, még gimnazistaként bekerült a magyar válogatottba, 1949-től bő tíz éven át minden világversenyen részt vett, a legnagyobb sikere a szófiai Eb-n elért bronzérem volt 1950-ben. Tíz évvel később pedig Brazíliában játszotta a századik meccsét a nemzeti csapatban.

1953-ban került a Vasashoz, ahol tíz éven át játszott, többszörös bajnoki érmes és kupagyőztes lett csapatunkkal, visszavonulása után pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal edzőként segítette a szakosztályt, és nevelte az utánpótlást évtizedeken át.

Klubhűségéért és értékes munkájáért örökös tag, majd aranygyűrű kitüntetést is kapott a Vasastól.

Benke Attila életének 92. évében hunyt el a napokban, a Vasas család is megőrzi emlékét. Nyugodjon békében! 

Benke Attila temetése, búcsúztatója 2022. szeptember 30-án, pénteken 10.45-kor lesz az Új Köztemető (Budapest, Kozma u. 8-10, 1108) 3. számú ravatalozójában