Olimpiai, világ -és Európa-bajnok, a Nemzet Sportolója, sportága halhatatlanja, a Vasas SC 111 éves történetének egyik legkiemelkedőbb legendája, a póló Peléje.

És még persze sorolhatnánk a címeket, az eposzi jelzőket, amelyekre Faragó Tamás immár hétévtizedes földi pályafutása során szert tett, és ami ennél is fontosabb, amelyekre maximálisan rászolgált.

Ha elsőre csak a játékosként eltöltött tizenöt piros-kék szezonját vizsgáljuk, abba például tíz magyar bajnoki cím, négy Magyar Kupa-siker és két BEK-győzelem fért bele. Hogy aztán később edzőként és a szakosztály vezetőségének oszlopos tagjaként még számos további nagy Vasas-diadal részese legyen.

Aktív pályafutása során a válogatottal is mindent megnyert, amit lehetett: valamennyi színű olimpiai érme van például, ahogy a további világversenyeken is sorra vitte győzelemre a magyar csapatot.

De ami talán a címeknél is lényegesebb: kitörölhetetlen nyomot hagyott a sportágában, hiszen a világ minden pontján megőrültek a góljaiért és korát megelőző, virtuóz játékstílusáért. Aki látta játszani, állítja: Tonó varázsló volt. 

És nemcsak a vízben labdával, hanem a parton a dumájával is.

És ez így van a mai napig. Egyedi világlátás jellemzi, sok humorral és komoly intellektussal fűszerezve. Tőle sosem a sablont fogod hallani, de aki beszélt már vele valaha két percet, annak felesleges is ezt tovább magyarázni.

Pardon, egyébként Dr. Faragó Tamásról beszéltünk ez idáig, hiszen 1980-ban, még bőven az aktív játékoséveiben állatorvosi egyetemi oklevelet szerzett. Egy évre rá pedig vízilabda-edzői papírt. Utóbbi kapcsán talán csak az a kérdés, mi tudtak neki tanítani a TF-en a sportágról… 

Ha a jelenbe ugrunk, bátran kijelenthetjük, hogy az ünnepelt még mindig nagyon aktív szereplője klubunk és az egész magyar sport életének. Ő a Vasas vízilabda-utánpótlás szakmai elnöke, rendszeresen látjuk a felnőttek és a fiatalok meccsein, edzésein, de tagja a honi szövetség elnökségének is. Úgy tűnik, nem fog rajta az idő, ezért is csodálkoztunk rá első hallásra, hogy ma a hetvenet tölti be…

Persze az idő múlásáról megvan neki is a maga sarkos véleménye, korábban egyszer így beszélt erről: „Márai egyik könyvében, a Béke Ithakában címűben, amikor Pénelopé férjéről, Ulyssesről beszél, azt mondja: öregszik, mert emlékezik… Hát ezek szerint én nem öregszem, mert a jelen világ sokkal jobban izgat, mint a múlt.”

Maradjon is ez így, mert Tonó egy igazán üde színfolt, akire még sokáig szükségünk van az uszodák világában és a Vasas családban is.

És ha már uszoda, kívánjuk, hogy a következő kerek születésnapra valósuljon meg a klubvezetés egyik dédelgetett álma, és épüljön meg a Fáy utcában az a bizonyos Faragó Tamás Uszoda...

Isten éltessen, Tonó!

(borítókép: Kovács Tamás/MTI)