A legidősebb utánpótlás-korosztály küzdelmeit nem véletlenül kíséri nagy érdeklődés, az itt szereplő játékosokat ugyanis már csak egy lépés választja el a felnőtt mezőnytől. Korban és tudásban egyaránt. Éppen ezért különösen értékes Igor Skočovski tanítványainak bronzérme, vagyis a top3-as, dobogós helyezés, a Csata és a Rátgéber Akadémia mögött.

„Ez a három csapat egyértelműen kiemelkedett a bajnokságból, a Csata teljesen igazságosan nyert, a pécsiek elleni elvesztett elődöntőt azonban sajnálom – tekintett vissza a Kecskeméten megrendezett nyolcas fináléra Igor Skočovski, aki ennek ellenére minden pillanatát élvezte ennek a néhány napnak, hiszen a lányok fantasztikus teljesítményt nyújtottak. – Az elődöntőre sajnos elfogytunk erőben, ellenfelünk hosszabb paddal rendelkezett, ezen múlt, hogy nem játszhattunk az aranyért. Az alapszakaszban is ők voltak a legnagyobb ellenfeleink, decemberben például veretlenül érkeztek hozzánk Pasarétre, s tőlünk kaptak ki először. Ez azért elég erős lökést adott mindannyiunknak, s egyben a szezon egyik legszebb pillanata is volt.”

A legrosszabbat pedig kétségtelenül a sorozatos sérülések jelentették, hiszen már a felkészülés során kiesett egy kulcsjátékos, akit később többen is a követtek. Ez érthető módon megviselte érzelmileg a csapatot, ám a vezetőedző szerint nagyon keményen dolgoztak tovább, miközben két fronton, a junior mellett az NBI/B-ben is nagyszerűen helytálltak.

A juniorcsapat boldogan szelfizik a fényesen csillogó bronzéremmel. Fotó:Hegedűs Hunor

„Borzasztó nehéz volt ilyen körülmények között meccsről meccsre összerakni a csapatot, ám olyan jó hangulatban, olyan motiváltan és akkora akarattal készültek a lányok, hogy nem is történhetett volna másképpen. A Kecskemét elleni győztes bronzmeccset követően meg is rohantak az érzelmek, mindenkit egyenként megölelve köszöntem meg ezt a fantasztikus harmadik helyezést, valamint az egész szezont. A sok szenvedés és befektetett energia végül meghozta gyümölcsét” – beszélt a siker emberi oldaláról Igor Skočovski, aki a szakmai munkára is legalább ennyire büszke. A technikai és taktikai elemek magas színvonalú képzése ugyanis a Vasas Akadémián sohasem kérdéses, a nehézségek közepette is ezekre az alapokra számítottak a leginkább, s ennek erejében bíztak. Ahogy a csapategységben is. Mindenki pontosan tudta hol a helye, mi a dolga, akár egy beugrás esetén is.

A juniorok vezetőedzője szerint bronzérmes együttesünkben nem voltak nagy sztárok, mindig a közösség ereje vitte őket tovább. A statisztikák szerint Van Rijs Dóra a lepattanók és a szerzett labdák terén azért mégiscsak a legjobbak között volt, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy eddigi legjobb évét zárta. Ráadásul több társával ellentétben, akik rendszeresen a korosztályos válogatottakban szerepeltek, ő most kapott először behívót a nemzeti együttesbe, aminek fontos üzenetértéke van Pasaréten:

„Dóri akarata, kitartása és alázata végre meghozta gyümölcsét, s ezzel mindenki számára példát mutat – vélte Igor Skočovski. – És most nem csak a játékosokra gondolok, de az edzőkre is. Bízzanak valamennyi játékosukban, azokban is, akikre a válogatott edzők addig nem figyeltek fel. A fejlődési fázisok mindenkinél eltérőek, nekünk arra kell törekednünk, hogy előbb vagy utóbb, de mindenkiből kihozzuk a maximumot.”

A serdülők vezetőedzője, Farkas Fanni, kollégájával ellentétben, a szezon elején még nem igazán tudta milyen eredményt várhat 13-14 esztendős tanítványaitól. Ebben a korosztályban indulnak csak az "igazi" bajnokságok, s ekkor vehetnek részt először országos döntőben a játékosok. Az első biztató jelet a selejtezők adták meg, hiszen remek kezdéssel azonnal a felsőházba kerültek a fiatalok. A bajnokság előrehaladtával pedig az is nyilvánvaló lett, hogy hat csapat közül kerül majd ki a győztes, az egymást körbe verő legjobbak között pedig a Vasas Akadémia serdülői is ott voltak.

„Ekkor számomra már elvárássá vált a nyolcas döntőbe jutás – idézte fel a selejtezők előtti gondolait Farkas Fanni, aki a Vasas Akadémia fiatal edzőinek sorát erősíti, éppen ezért nemcsak tanítványai, de szakemberként számára is izgalmas kihívás volt az első bajnoki nagydöntőben szereplés. Ahogy segítőjének, Ambrus Szandrának is, akivel ketten vitték a csapatot az első három évben, sok lánynak ők adtak először kosárlabdát a kezébe. – Bár az első körből nem jutottunk be a legjobb négy közé, később azért biztosítottuk a helyünket, ráadásul igen magabiztosan. Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy az egész éves munkát ekkor egy háromhetes, célirányos, nagyon komoly felkészüléssel fejeltük meg, ami Sopronban végül a számszerű eredményekben mutatkozott meg. Nagyon jó csapategységet sikerült ekkora kiépítenünk, miközben technikailag és taktikailag egyaránt látványos fejlődésen mentek keresztül a lányok.”

Az öröm pillanatai Sopronban. Győzött a csapategység. Fotó:Tóth Zsombor
 

Erre az előrelépésre a BEAC elleni párharc alakulása volt a legszebb példa. A bajnokság során az esélyes újbudai együttessel szemben rendre alul maradtak akadémistáink, az idény elején harminc pontos vereséget szenvedtek el tőlük fiataljaink, majd egyre szorosabb meccseket játszva végül egyetlen híján voltak csupán a győzelemtől. Egészen a döntőig, amelynek második találkozóján fordított eredmény született, immár a mi javunkra. Ennél jobb időzítést pedig elképzelni sem lehetett.

„Óriási erőt adott ez a csapatnak, s amire külön büszke vagyok, nálunk nem egy-két ember húzott, hanem mindenki ott tette oda magát, ahol éppen kellett – tette hozzá Farkas Fanni, aki a meccs lefújásáig sohasem tud izgalom nélkül az eredményjelzőre nézni, a serdülők esetében az utolsó percben is történhetnek váratlan dolgok. – Ez az életkorukból fakadó kiszámíthatatlanság az egyik legnagyobb nehézsége, ugyanakkor szépsége is a munkánknak. Szerencsére jól kezelem a helyzetet, még akkor is, ha viszonylag kicsi a tanítványaim és köztem lévő korkülönbség. Jó, hogy sok mindenben együtt tudok érezni velük, megértem őket, ugyanakkor azt is éreztetnem kell velük, hogy a főnök én vagyok. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de úgy érzem sikerült, s ezt az eredmény is mutatja.”

Farkas Fanni azonban nemcsak emiatt büszke tanítványaira, de azért is, mert hozzáállásuk az egész idényben példamutató volt. A nagyszámú egyéni edzéseket is csak úgy tudták megoldani, hogy reggelente, iskola előtt, a pihenőidejük kárára iktatták be őket a napirendjükbe. Ráadásul szinte mindannyian a saját kérésükre kapták meg ezeket az extra gyakorlási lehetőségeket, edzőjüknek nem kellett őket noszogatniuk. Ez pedig nagyon sokat hozzátett a végeredményhez.

„Ebben a korosztályban lehet elkezdeni a sportág finomabb taktikai elemeit is tanítani, mint amilyen az elzárás, a csapdázás – osztotta meg honlapunkkal a szakmai részleteket Farkas Fanni. – A kezdeti dzsembori jellegből ekkor lépünk át az igazi kosárlabda felé, s úgy látom, ez a serdülő csapat nagyon jól vette ezt a nehéz akadályt. Az ő sikerük, most nekem is komoly motivációt jelent, hiszen nem is olyan régen kezdtem az edzői pályát. S bár mindig is elkötelezett voltam a szakma irányába, azt azért nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom a munkám. Ebben viszont már a lányoknak is óriási szerepük van, ahogy két segítőmnek, Ambrus Szandrának és Ruska Norbertnek is.”