- Hosszú és szövevényes szezon volt. Hol kezdjük a visszatekintést?

Én azt tudom, hogy hol és mikor kezdtük tavaly. Nagyon korán, valamikor június végén a Komjádiban, egy hosszú alapozással. És maga a szezon is nagyon elnyúlt, rengeteg mérkőzéssel, még úgy is, hogy a nemzetközi kupából korán elbúcsúztunk.

- Legyünk is túl a rossz részén, az a bizonyos Eurokupa-hétvége a Komjádiban tényleg igencsak nyomasztóra sikeredett.
Utólag azt mondom, volt előzménye. Utrechtben kezdtük a selejtezőt, nálunk jóval gyengébb csapatok ellen, és bár minden meccsünket megnyertük, nem tudtunk kellő fölényt kialakítani. Ezután egy héttel jött a négyes csoportkör a Komjádiban, ahol nagy pofont kaptunk, és kiestünk az Eurokupából. Ezt máig nagyon sajnálom, mert jó lett volna még nemzetközi meccseket játszani, ez a keret alkalmas lett volna rá, de azt ott októberben csapatostul elrontottuk.

- A legnagyobb vesztese a történetnek Vad Lajos lett, akit a kiesés után felmentettek. Ezt a helyzetet hogyan éltétek meg?
Erről akkor sem tudtam és most sem tudok sok mindent elmondani. A csapatnak alkalmazkodnia kell minden döntéshez, nálunk Mátéfalvy Csaba lett az ideiglenes edző. Ez egy furcsa időszak volt, hiszen tudtuk, hogy Csabi csak átmenetileg lesz vezetőedző, de azt gondolom, hogy nagyon szépen összezártunk, és jól megoldottuk azt a pár hetet.  Hoztuk az összes meccsünket, és a végén a BVSC elleni rangadót is magabiztosan abszolváltuk.

- Utána pedig kinevezték Bobant.
Amivel egy új építkezés indult, az elején sok hullámzással, ami szerintem teljesen normális. Meg kellett ismernünk egymást, nekünk és neki is teljesen új volt a helyzet. Ennek ellenére már rögtön az elején voltak nagyon jó meccseink, ikszeltünk a Fradival és az OSC-vel, a Szolnokot pedig magabiztosan legyőztük. Sajnos decemberben aztán jött egy hullámvölgy, viszonylag simán kikaptunk a Fraditól a kupaelődöntőben, végül jött a legcsúnyább meccsünk, a karácsony előtti Kaposvár elleni vereség. Nagyon sok minden elment azon a meccsen, például annak a lehetősége, hogy az első kettőben végezzünk az alapszakaszban.

- Boban úgy fogalmazott, akkor sok mindent át kellett gondolnia. Ti, a csapat ebből mit éreztetek?
Ha le akarom egyszerűsíteni, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy Boban beszigorított, de erre szüksége is volt a csapatnak. Szép csendben elkezdtünk edzeni, nem kis fordulatszámon. A pályafutásom során sok edzővel dolgoztam együtt, de Boban edzései talán a legkeményebbek fizikálisan, és az úszások méterszáma is egészen kiemelkedő. Úgy érzem, ennek a sok befektetett energiának lett meg az eredménye a szezon végére. Kezdett összeállni a dolog, kialakult egy markáns képe a játékunknak szép lassan, még akkor is, ha tavasszal is akadtak komoly hullámzásaink. 

- Mindenesetre a legjobbkor értétek el a csúcsformát, a két bronzmeccsre, sőt, én már a Fradi ellen ötméteresekkel elvesztett elődöntőt is ide venném.
Igen, a Fradi ellen nagyon kétarcúak voltunk ebben a szezonban. Kétszer is nagyon-nagyon meg tudtuk nehezíteni a dolgukat, a másik két alkalommal viszont simán megvertek minket. Összességében idén jobbak voltak nálunk, és a bajnokságot is teljesen megérdemelten nyerték meg.

- Mi volt a titka belülről a Szolnok elleni bronzcsatán mutatott lehengerlő játékotoknak?
Körülbelül másfél éve mantrázzuk, hogy rengeteg helyzetet ki tudunk alakítani, tehát a nehezét mindig megcsináljuk, viszont utána nem tudunk belőlük gólt lőni. Úgy érzem, a két bronzmeccsen ez fordult át, elkezdtük gólra váltani a sanszainkat, hirtelen működni kezdett a dolog, nem baltáztuk el a végét. Persze ehhez kellett az is, hogy Bane fantasztikus védései és a védőmunkánk önbizalmat adjon. És azért legyünk korrektek, a Szolnoknak most semmi sem jött be, ekkora különbség nincs reálisan a két csapat között.

- A Te szezonodnak is volt egy hasonló íve, tavasszal láttunk Tőled igazán jó és gólerős játékot.
Ha saját magamat nézem, az ősz eleje nekem sem sikerült jól. Utána azért úgy éreztem, nem megy rosszul játék, sikerült előrelépnem, de tény, hogy januártól tudtam én is még egy szintet megugrani. Ekkorra Bobannal is jól megtaláltam az összhangot és kezdett kijönni az a rengeteg munka, amit én személy szerint is elvégeztem. Jó visszaigazolás, hogy így történt.

- Hogy látod a csapat jövőjét?
Nagy öröm, hogy a Vasas tíz év után érmet nyert az OB I-ben, azt pedig legalább ennyire sajnálom, hogy Méhes Jenő már nem élhette meg, de biztos vagyok benne, hogy fentről nagyon figyelt minket. Ami a jövőt illeti, lesz néhány változás a keretben, de biztos vagyok benne, hogy tudunk tovább építkezni és haladni a megkezdett úton. A nyár nagyon hosszú lesz, mi június közepéig még edzünk, utána jön a világbajnokság, ami kapcsán nagyon sajnálom, hogy nem tudtam bekerülni a keretbe, mert ez komoly célom volt. A vb után pedig több részletben kezdjük újra a munkát a Vasasban. Jelen állás szerint az Eb miatt októbernél hamarabb nem lesznek meccseink, akkor viszont minden fronton beindul a nagyüzem. Jönnek a BL-selejtezők, a Magyar Kupa-meccsek és persze a bajnokik is. Én már játszottam olyan szezont, ahol volt hatvan-hetven meccsünk. Ez külön műfaj, de már most várom, végül is azért vízilabdázunk, hogy minél többet játsszunk…