A padovai gp-n lépett utoljára pástra a szezonzáró világversenyek előtt Szilágyi Áron. Némi képzavarral élve, a kardvívás egyik Mekkája az olasz város, a Luxardo-kupa pedig már csak a megnyeréséért járó aranysisak miatt is különleges.

Áron 2010-ben és 2014-ben már első tudott lenni a viadalon, így évek óta arra készült, hogy a harmadik aranyéremmel végleg hazavihesse a relikviát.

Nos, ez 2022-ben sikerült: újra láttuk tőle az idei évben tapasztalt lehengerlő formát, a döntőig kis túlzással megszúrni sem tudták, hogy aztán az aranyéremért 13-14-es hátrányból fordítva ő találjon kétszer a koreai Gu Bongillel szemben.

A többiről pedig már Áront magát kérdeztük, miután hazaérkezett.

- Igaz, hogy teljesen beloptad magadat az olasz nézők szívébe ezen a hétvégén?
Padovában mindig értő közönség követi a versenyt, értékelik a szép találatokat, így volt ez most is, az elődöntőben és a döntőben különösen. Persze az sem tett rosszat a hangulatnak, hogy egy tuson dőlt el a finálé. Jó érzés volt ekkora ünneplésben részesülni.

- A legnagyobb meglepetés talán nem is a győzelem maga volt, hanem az a gólörömszerű ugrás, amivel ünnepelted a győztes tust. Ilyet azért ritkán látni Tőled…
Olyannyira, hogy talán még sosem ünnepeltem ilyen módon. Kicsit ügyetlennek is éreztem az ugrást, szóval ezt még gyakorolni kell. Remélem, lesz még rá lehetőség…
 

(fotók: FIE)

- Minek szólt a kitörő, látványos boldogság?
Egyrészt annak, hogy nyolc éve, 2014 óta vágyom arra, hogy én legyek az adott periódusban az a kardozó, aki harmadszor is megnyeri a padovai versenyt, és így hazaviheti az aranysisakot. Ez már egy régi adósságom volt tehát, ráadásul egy nagyon erős koreai ellenfelet győztem le kiélezett végjátékban, aki mindent bevetett ellenem. Ezek a faktorok adódtak össze.

- Az a sisak egyébként tényleg nem semmi!
Az olaszok az ilyesmire mindig odafigyelnek, tényleg nincs ilyen különleges trófeám még. Luxardo úr, a verseny főtámogatója viccelődött is korábban velem, hogy már hosszú ideje ott porosodik nála, valaki igazán elvihetné… Hát most hazahoztam Budapestre!

- A formád mindenesetre továbbra is enyhén szólva biztatónak tűnik az Eb és a vb előtt…
Éhes vagyok a sikerre, várom a két fő világversenyt. Legközelebb az Eb-n lépek majd pástra, és nem is baj, hogy rövidebbre sikerült nekem a szezon, mert abszolút frissnek érzem magamat. Attól sem félek, hogy elkényelmesedem, inkább erőt ad a kemény munkához egy-egy ilyen siker.