Pedig az előjelek nem voltak feltétlenül a legjobbak, és itt értelemszerűen nem Szilágyi Áron győzelmére gondolunk, hanem arra, hogy Gémesi Csanád bokasérülést szenvedett az egyéni versenyen, így nem állhatott vasárnap a csapat rendelkezésére.

Utólag azonban kiderült, hogy Iliász Nikolász kifogástalan beugró volt, és a csapat másik három tagjához, Szilágyi Áronhoz, Decsi Tamáshoz és Szatmári Andráshoz hasonlóan parádésan megoldotta a feladatát.

Áron talán csak az első, spanyolok elleni pár tusnál mozgott álmoskásan, onnantól vezér volt, a többiek pedig maximálisan felnőttek hozzá, és a magyar csapat egészen magától értetődően nyerte meg a cseppet sem természetesnek vehető aranyérmet.

A spanyolok után a nyolc között egy erős iráni csapatot győztünk le, majd utána a románokat, akik nagy meglepetésre Dél-Koreát búcsúztatták korábban. Ez utóbbi nem bántuk, bár a magyar csapat formáját nézve jöhetett volna ma bárki...

A döntőre speciel a franciák érkeztek, és 45-38-as vereséget mértek rájuk a mieink. Mindent elárul Szilágyi Áronék formájáról, hogy ez volt a legszorosabb asszó a nap folyamán. Úgy tűnik, Áron tegnap taglalt hozzáállása átragadt ma a másik három fiúra is.

A budapesti örömök mellett félszemmel Isztambult is figyeltük, ahol a női kardcsapat vívott világkupán, Pusztai Lizával, Szűcs Lucával, Battai Sugárral és a vasasos Katona Renátával felállva. A mieinknek izgalmas napja volt, a görgöket és a japánokat még simán verték, majd a döntőbe jutás is majdnem meglett, ám végül a spanyolok találtak 44-44-nél. A szerencse azonban ikszre játszik, és ez most hamar kiderült, hiszen a bronzmeccset Katona Reniék nyerték egy tussal.

(fotók: Magyar Vívó Szövetség)