- Nyolc év volt ez az életemben, egy nagyon szép fejezet. A lehetőség úgy jött anno, hogy a feleségem, Edit a labdarúgó-utánpótlásban dolgozott edzőként Pasaréten a Vasasnál, és amikor létesítményvezetőt kerestek, jelentkeztem a feladatra. Jól megértettük egymást Bolyó Judittal, így elkezdődött a munka. Nem unatkoztam, bőven volt mit tenni, volt egy kis irodám, ott nap elején elvégeztem az adminisztratív teendőket, megírtam az emaileket, aztán én is átöltöztem és ment a munka látástól vakulásig a hat emberrel, akikkel együtt tevékenykedtünk. Máshogy ezt nem is lehetett volna megoldani. Sok mindent csináltunk, az például máig jó érzés, hogy az általunk elültetett sok fa és növény a mai napig díszíti a sporttelepet. Természetesen az ember ott volt a mindennapokban, így a sportolókkal edzőkkel is jó ismertségbe került, legyen szó akár a vívómesterekről, a kosarasokról, vagy éppen a focistákról. Jó közeg, jó közösség volt, szerettem ott dolgozni, ahogy a klub elnökével, Markovits Lászlóval is remek kapcsolatom volt. Ő egy igazi jó ember, a mai napig szoktunk vele beszélni ünnepekkor. Büszkeség, hogy a Vasas örökös tagja címet is megkaptam – emlékezett vissza röviden az ünnepelt a vasasos és pasaréti éveire.