– Bő egy héttel ezelőtt megszerezted a negyvenedik magyar bajnoki aranyérmedet, nem egészen húsz évesen. Ilyen kevéssel Peking után mennyire volt ez nehéz?

Az olimpia után testileg és érzelmileg is kicsit ki voltam merülve, de ez nem tarthatott sokáig, mert gyorsan jött az országos bajnokság, vissza kellett rázódnom. Igyekeztem lehozni az összes menetet, jó technikával, jó sízéssel, és úgy látszik, sikerült, mert ilyen még nem fordult elő, hogy minden számot megnyertem, amiben indultam (Zita hat aranyérmet szerzett az idei ob-n, hármat felnőttben és hármat az ifjúságiak között – a szerk). Fejben kellett elsősorban ott lennem, örülök, hogy most összejött.

– Már lassan egy hónap eltelt az olimpia óta. Milyen gyakran jutnak eszedbe a kinti élmények?

Olyan sokat nem tudtam rajta gondolkozni, mert nagyon gyorsan újraindul a versenyszezon. De ha most belegondolok, hogy milyen élményekben volt részem, mintha egy álom lett volna… Rengeteg motivációt kaptam, ez az olimpia biztosított abban, hogy ott akarok lenni a következőn is.

Fotók: Molnár Ádám/Magyarock

– Melyek a legszebb pekingi emlékeid?

Természetesen magát a versenyzést vártam a legjobban, hihetetlen élmény volt a világ legjobbjaival menni. Óriás-műlesiklásban kiestem, de össze tudtam kapni magamat a szlalomra, amire büszke vagyok. Ráadásul mi vihettük a megnyitón a magyar zászlót Kékesi Marcival, meglepett, hogy minket választottak, természetesen az is örök élmény.

– A két versenyszám között (a kiesés után) nem lehetett egyszerű. Honnan merítettél erőt a szlalomra?

Nagyon szomorú voltam, hiszen tudtam, érzékeltem, mennyien drukkolnak nekem. Nem csak magamnak, hanem nekik is meg szerettem volna felelni. Családommal, főleg anyukámmal rengeteget beszéltem, nagyon sokat segített. Tökéletesen rendbe jöttem a rajtra, és ismét a boldog Zita síelt (és olimpiai 40. lett – a szerk.).

– Talán az utolsó pekingi interjúdban mondtad, hogy a következő nagy feladatod az érettségi jelentkezési lap kitöltése lesz. Hogy állsz vele?

Hát kitöltöttük… Még javában folyik a szezon, ezért nem sok időm van tanulni. Ráadásul most eléggé egyedül vagyok, mert edzőm kiment az ifjúsági vb-re Kanadába, mindent magamnak intézek, ami azt jelenti, hogy kevesebb erőm marad másra, például az érettségi felkészülésre. Május elején lesznek a vizsgák, utána egy évet kihagyok, addig eldöntöm, milyen irányban szeretnék továbbtanulni.

– Hogyan tovább most, hogy vége az olimpiának és az országos bajnokságnak is?

Most jó a helyzetem, mert sok nemzetközi FIS-versenyeken indulok. Részint tudok fejlődni, részint pedig javíthatok a pontjaimon, hogy minél jobb rajtszámmal indulhassak majd nagyobb versenyeken. Talán még Európa-kupa verseny is belefér a programba, erről még az edzőimmel egyeztetünk.