– Hosszú idő után láthattunk újra a pályán a DKKA ellen. Neked milyen élmény volt ismét ott lenni?

– A pályafutásom során ez volt az eddigi leghosszabb kihagyásom, nehezen is birkóztam meg vele. Természetesen nagyon vártam már, hogy újra pályán lehessek. Ha hibákkal is, de fantasztikus volt ismét ott lenni, főleg mert nyertünk.

– Csapatkapitányként miben tudtál/próbáltál segíteni a csapatnak, akkor amikor nem lehettél a pályán?

– Próbáltam mindig támogatni a csapatot, összefogni velük, amikor szükség volt rá, de bevallom, a lelátóról ez egy nehéz dolog, remélem, többet nem is lesz rá szükség. A csapatkapitány-helyettes, Kurucz Ancsi nagyon sokat segített nekem ebben, olykor őt bíztam meg egy-egy fontos feladattal.

– Mit jelent a csapatnak a Dunaújváros elleni győzelem?

– Úgy gondolom, hogy egy hosszabb, mélyebb gödörből jöttünk ki ezzel a győzelemmel, vagy legalábbis elindultunk a jó úton. Rengeteg munkát fektetünk bele mindig mindenbe, ez most már talán kifizetődni látszik. A legfontosabb lecke az volt, hogy megtanuljunk csapatként küzdeni, még ha hibákkal is, de ez sikerült. És ezt szeretnénk továbbvinni a későbbiekre.

– Hogyan tekintesz most előre? Mit vársz a tavaszi szezontól?

– Pozitív vagyok. Mint említettem, már tudjuk azt, hogy képesek vagyunk igazi csapatként küzdeni. Szeretnénk, hogy ha ez minden meccsen megmutatkozna. Biztos, hogy lesznek még olyan mérkőzések, amelyeken nem mi leszünk az esélyesek, de azoknak is úgy kell nekimenni, hogy jó játék legyen belőle és megnehezítsük az ellenfél dolgát. Viszont még fontosabbak, azok az meccsek, amelyeket kitűztünk magunk elé, hogy meg kell nyernünk. Száz százalékkal fókuszálunk ezekre, van egy célunk, amit el szeretnénk érni. Illetve természetesen százszázalékos erőbedobással is készülünk, és hisszük, hogy a munka kifizetődik. Nagyon várom a tavaszt, van mit bepótolni.