Hogyan alakult a Vasasba „igazolása”? Mi szólt amellett, hogy ezt a klubot választja?

Sok minden. Először is a feleségem itt dolgozik már egy ideje, valamint Székely-Mádai László szakmai igazgató három éve folyamatosan keresett. Sokat beszélgettünk, nagyon tetszik az irányzat, ami ő képvisel, hasonló a szemléletünk. És persze az ellenfél edzőjeként sok gyereket ismerek, tetszik az itteni munka, láttam milyen fejlődésen mentek keresztül a játékosok.

Milyenek az első benyomásai? Mennyire elégedett a játékosokkal?

Az első tapasztalataim nagyon jók, a srácok jól álltak a munkához. Az edzések is remek hangulatban telnek, a gyerekek jól formálhatóak. Senkit nem kell külön noszogatni, mindenki motivált, és ami legfontosabb, látszik, hogy szeretik a jégkorongot.

Az edzői csapat az előző évadhoz képest nem sokat változott. Hogy érzi magát ebben a közösségben?

Már eddig is ismertem szinte mindenkit. A felsőbb korosztályokban dolgozók közül Hoffmann Attilával és Jánosi Csabával játszottunk egymás ellen felnőttben, Kukucska Balázzsal lényegében együtt nőttünk fel, Márkus Balázst kevésbé ismertem, de ő is nagyon jó karakter, remek szakember. Összességében kiegyensúlyozott hangulatú csapatba csöppentem, eddig csak pozitívumokról tudok beszámolni.

Mik a legfontosabb céljai a Vasasban?

Rövid távon mindenképpen az, hogy megtanuljam az összes gyerek nevét. Egyébként pedig szeretnénk rajtuk minél többet fejleszteni és persze megszerettetni velük ezt a sportágat, éppen ezért edzőként mindig próbálok az ő fejükkel gondolkodni. Nyilván nem lesz mindenkiből profi, de ha valaki „csak” sportszerető emberként megmarad a magyar jégkorongnak, az is hatalmas siker.