A koronavírus-járvány közepette szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy a magyar atlétacsapat el tud-e utazni Kenyába az U20-as világbajnokságra. A helyzet végül jól alakult, az más kérdés, hogy a vasasos Bánóczy Árpád végül mégsem került fel Bécsben a mieinket szállító repülőgépre…

- El sem hittem eleinte, hogy ez velem történik… A bécsi reptéren a biztonsági személyzet egyik tagja rosszul igazított el, így egyedüliként a magyar csapatból lekéstem a gépet, és tehetetlenül néztem, ahogy a többiek elutaznak… Eleinte teljes pánikban voltan, de aztán szép lassan megnyugodtam, és másnap teljesen egyedül, Kataron keresztül a többiek után repültem. Utólag azt mondom, még élveztem is ezt a kis kalandot és nem okozott semmilyen hátrányt számomra - kezdte nem mindennapi beszámolóját 400 gátasunk, akit ezután a kinti körülményekről kérdeztünk.
 

- Nairobiból mint városból nem sokat tapasztalhattunk, hiszen még a szállodát sem hagyhattuk el, és versenypályára is mindig rendőri felvezetéssel mentünk. Menetközben azért láttuk a nyomortelepeket és sokszor a káoszt, amely alapján nem festett túl vidám képet a kenyai főváros. A szervezés és az ellátásunk viszont kifogástalan volt, és számomra külön nagy élmény jelentett, hogy sokat tudtam beszélgetni más nemzetek versenyzőivel, edzőivel. Az érkezésemkor például egy Virgin-szigeteki versenyzővel kerültem össze, akinek az edzője 1988-ban olimpiai bajnok volt 800 méteren. Beszélgettem sok olasz és spanyol atlétával is, érdekes tapasztalatokat szereztem az ő felkészülésükről, de arról is, hogy milyen aktívak ezek a nemzetek a közösségi médiában egy-egy ilyen világverseny alatt. Úgy érzem, mi magyarok is nagyon jó közösséget alkottunk, és szinte már baráti társasággá váltunk a kinti napok alatt.
 

Ezután pedig a lényegre tértünk, magára a versenyre, amely a tallini Európa-bajnoksághoz képest komoly javulást hozott Bánóczy Árpádnak. A világbajnoki előfutamban ugyanis új, 52.79-es egyéni csúcsot futott 400 gáton, amellyel összesítésében a 15. helyen kvalifikálta magát az elődöntőbe.

A szombati elődöntőben már nem sikerült megismételni a bravúrt, erős kezdés után versenyzőnk kicsit elfogyott a végére, végül a tábla 53.47-et mutatott számára a célban, amivel 19. helyen zárta világbajnokságot.

- Nyilván van még bőven javítanivaló, de összességében pozitív érzésekkel jöttem haza. A tallini Eb után pihentem pár napot, majd utána sikerült három héten át olyan minőségi munkát végeznem, amilyet az egész szezonban kellett volna, ha nincsenek a sérüléseim. Egészen magabiztosan érkeztem meg az előfutamra, egyszerűen meg sem fordult a fejemben az, hogy nem sikerül majd az egyéni csúcs és a továbbjutás. Ennek megfelelően minden ideálisan alakult, öt gátig ki tudtam tolni az elején a tizennégyes lépésszámot, pont ahogyan azt elterveztük az edzőmmel, és a végét is bírtam. Egyébként én ott kint utána egyáltalán nem elégedtem meg ezzel az eredménnyel, és igenis úgy készültem, hogy szombaton valahogy megcsinálom a bravúrt, és bejutok a döntőbe. Más kérdés, hogy kicsit talán túlstresszeltem, az elődöntő előtt már kevésbé voltam nyugodt, és a gyomrom is rakoncátlankodott. Ennek ellenére itt is jól kijött a lépésszám az első öt gáton, és próbáltam is direkt nagyon erősen kezdeni, minden mindegy alapon, aztán a nyolcadik gáton rontottam, a végére pedig a sav is elöntött, így nem sikerült tovább javítanom, de összességében azért nem volt egy rossz futás. A világbajnokságot így nagyon értékes tapasztalatokkal zárom, a következő szezonban pedig főleg a sérülés megelőzésre próbálok majd kiemelt hangsúlyt fektetni.