TEVA-VasasPlaket–ZF-Eger 7–7 (1–1, 2–0, 1–3, 2–2, 1–0, 0–1) 
ötméteresekkel: 4–5 

A kezdés előtt a Vasas-tábor kreativitására csodálkozhattunk rá újfent, mostanában divat lett a különböző csipkelődő drapériák kifüggesztése, ezúttal egy Gerendás Györggyel kapcsolatos műalkotással jelentkeztek a drukkerek. Akikre egyébként nem lehetett panasz, színültig megtelt a Szőnyi úti uszoda, és annak ellenére, hogy végül a bajnoki ünneplés ma elmaradt, vastapssal búcsúztatták a zsinórban negyedik aranyukra törő TEVA-VasasPlaket játékosokat. 

Pedig csalódottságra volt ok, hiszen végletekig kiélezett ötméteres-csata során maradtunk alul, tényleg csak karnyújtásnyira volt a bajnoki arany, de ehelyett most egy jóval nagyobb lépést kell tennünk, egészen Egerig, ahol az ötödik meccset rendezik.

Persze, fel lehet ezt másképp is fogni: Varga Dániel a meccs utáni beszélgetésünk során például kategorikusan elutasította a csalódás szót, ő már előretekintett, azt mondta, hogy a mai gigászi küzdelemből erőt kell meríteni, hogy Egerben véghez vigyük, amit ma nem sikerült. Mindeközben azért látszott rajta, hogy nagyon bántja az elszalasztott lehetőség, pedig ha valakin, akkor rajta nem múlt semmi. Három ízben is roppant fontos gólokat szerzett, és a büntetőjét sem hibázta el. Mások azonban szokatlanul sokat rontottak: néhány kulcsemberünk ma bizony tudása alatt teljesített, annak ellenére, hogy elképesztően akart mindenki, egy-egy jól sikerült blokknak is úgy örültek a fiúk, mintha győztes gólt szereztek volna. 
Apropó győztes gól. A negyedik negyedben inkább az Eger volt nyeregben, a hosszabbítás során azonban mi köszöntünk be először (7-6), így sokáig úgy tűnt Varga Dániel találata lesz a nyerő, de a másik kapitány, Biros Péter is megvillantott valamit a klasszisából, amikor másfél perccel a vége előtt bevette a parádézó Nagy Viktor kapuját.

Jött az orosz rulett, mely során Varga Dénes hibáját még jóvátette kapusunk, de Hosnyánszky rontása után Biros betalált, így angyalföldi mámor helyett az egri kispad és szurkolók tombolhattak.
Mi pedig bízzunk abban, hogy nemcsak csapatkapitányunk, hanem az összes játékos tud építkezni a mai meccsből, és ennek hatására szerdán Egerben már nem éneklik ki a sajtot a szánkból. Annyi bizonyos, hogy a receptet mindenki ismeri, hiszen tavaly is a Bitskey uszodában lettünk bajnokok.