- Két bronzérmet nyertek utánpótláscsapataink a mostani évadban. Hogyan látta az U21-esek és az U16-osok teljesítményét?

Mindenekelőtt szeretném leszögezni: a jelenlegi helyzetben a szezon legnagyobb sikere, hogy játékosaink edzeni tudtak, és lezajlott a bajnokság. Mindenki érezheti, hogy a COVID-szezon mindenkitől más jellegű erőfeszítést is igényelt, mint amit eddig megszoktunk. Ezt az erőfeszítést meg kell köszönnünk elsősorban játékosainknak, szüleiknek és természetesen azoknak, akik segítettek a szezon végigvitelében. Szeretnék köszönetet mondani anyaegyesületünknek és a Magyar Jégkorong Szövetségnek.

A megnyert érmek száma büszkeségre ad okot, nagyon boldogok vagyunk, de ugyanígy elismerésünket fejezhetjük ki a többi korosztály felé is, mondhatjuk, hogy a kitűzött célokat elértük. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy révbe értünk. Kaptunk egy megerősítést a játékosok teljesítményén keresztül, hogy az irány, amerre tartunk jó. Ezzel kapcsolatosan nem fogok mást mondani, mint korábban: tovább szeretnénk fejlődni!

Kicsit konkrétabban kitérve az U16-osokra: tudtuk, hogy ez egy éremesélyes csapat. Ha az elődöntőben ugyanazt az arcunkat tudtuk volna mutatni, mint a bronzcsata második és harmadik meccsén, akkor komoly esély lett volna a döntőre. A serdülők a szezon során több kimondottan jó meccset játszottak, ha hozzáveszem, mennyi időt tudtak jégen tölteni az edzéseken azt mondhatjuk, hogy hatékony szezonon vannak túl.

Az U21 csapat teljesítményére is sokan felkapták a fejüket. A szezon során számos nehézséggel szembesültünk, a keret kialakításánál elkövettünk néhány hibát, amit szezon közben nehéz volt orvosolni és számomra kissé váratlanul elég lassan állt össze a csapat. Ugyanakkor a nehezebb időkben is sokat dolgoztak a srácok jégen és szárazon, így nem tudok mást mondani, mint hogy a hónapok alatt befektetett munka végül megtérült. Szép eredmény a bronz, de a csapat igazi sikere az, hogy honnan hová jutott, nagyon büszkék vagyunk rájuk.

- Az egész szezonban mennyire volt folyamatos a játékosok fejlődését? Mennyire ártott esetleg ennek a folyamatnak a COVID? Hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot?

A játékosaink fejlődését nem lehet általánosan jellemezni. Voltak, akik nagyot ugrottak, megtorpantak, majd megint ugrottak. Megint mások szép lassan, de folyamatosan araszoltak előre és vannak, akik lemaradtak. Egy ekkora bázisú szakosztályban a fejlődés sokszínűsége jellemző, az ujjunk sem egyforma, az előmenetelünk sem az.

A járvány természetesen azokat a játékosokat hátráltatta leginkább, akiket elért a fertőzés. Mások egy-egy családtagjuk betegsége miatt estek ki vagy más kontakt miatt kerültek karanténba. Szerencsére egy korosztályunk sem vált gócponttá, nem kellett meccset elhalasztanunk.

A szakosztályon belüli védekezést megkönnyítette, hogy klubunktól, a szövetségtől és a csarnokvezetésétől is egyértelmű iránymutatást kaptunk, amit természetesen együttesen a játékosokkal, szülőkkel, edzőkkel igyekeztünk betartani és betartatni.

- A szezon elején úgy nyilatkozott, hogy az összehangolt munka lesz a legfontosabb. Ezen a téren mennyire volt sikeres a szakosztály? 

Az biztos, hogy sikerült benne előrelépni. Csapataink játékfilozófiája egységes, a játékosok fejlesztésére vonatkozó irányelvek megegyeznek. Ugyanakkor egy olyan területnek látom a munka összehangolását, ahol tudunk még előrelépni, és ez új lendületet adhat. Azt pedig, hogy az edzők korosztályokon átívelően is hogyan segítik egymás munkáját, a gyerekek is látják. Örülök annak, hogy a felső korosztályok edzői ismerik az alsóbb korosztályok játékosait és a felsőbb korosztályok játékosai az alsóbb korosztályok edzőit. A jelenlegi működési kereteink között ezt is az egység zálogának tartom. Tudnunk kell a piramis tetején, hogy mi van a talapzatnál, lentről pedig látszódnia kell a felsőbb elemeknek.

- A következő szezonban mi lesz a legfontosabb? Miben lehet/kell előrelépni? Milyen tervekben gondolkoztok? 

A cél a képzési rendszer fejlesztése. Szeretnénk megerősíteni a bemeneti szűrőt és strukturált keretek között kötött tematikájú edzéseket szervezni azokban a napszakokban, amelyek ebből a szempontból még kiaknázatlanok. Fejlesztenünk kell a száraz programunkat és keressük azokat a kollégákat, akik segítségére tudnak lenni a szakosztálynak.

Tervünk nagyon sok van, de – és itt idézném egy számomra tiszteletreméltó személy sokszor emlegetett mondását – „minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle”. A saját erőforrásokból megvalósítandó tervek kivitelezése könnyebb. Azokon a területeken, ahol együttműködést keresünk és szeretnénk másokkal kooperálni, lassabban haladunk. Szintén lényeges, hogy miként alakul majd a jelenleg is zajló államilag kiemelt sportakadémiák akkreditációs folyamata, amely meghatározhatja a jövőnket.

- Alakul-e az edzői stáb a következő évadra? Lesznek-e változások?

A stáb kialakítása folyamatosan zajlik. A dolgot megkönnyíti, hogy minden edzőnket szeretnénk megtartani, illetve szerettük volna megtartani és az edzők túlnyomó többsége is maradni szeretne. Ebből a megállapításból sejthető, hogy lesznek távozók. Az ő pótlásukról részben már gondoskodtunk, valamint az új edzők bevonására való törekvéseink folyamatosak, az ezzel kapcsolatos egyeztetések zajlanak.