A két magyar alpesi síző egyike volt a januári, lausanne-i téli ifjúsági olimpián 18 éves versenyzőnk, Tóth Zita, aki akkor egy 16. és egy 17. helyezéssel zárta az eseményt.

„Nagy élmény volt egy ekkora eseményen képviselni Magyarországot, de csalódott is voltam, mert érmet akartam nyerni – kezdte Zita. – Sok tapasztalatot szereztem, és az olimpia után újra bele is jöttem a sízésbe. Szerintem mentálisan rontottam el, jobban izgultam, mint általában, nagyon bizonyítani akartam. Meg kellett tanulnom, hogy hiába van szó nagyon fontos versenyről, nem szabad túlgondolni, csak azt kell csinálnom, amit tudok.”

Utána a 2019/20-as szezon további versenyein valóban nagyon jól szerepelt, javított a FIS-pontjain és megnyerte az Ausztriában rendezett felnőtt országos bajnokságot, ami összességében a harmincadik magyar bajnoki aranyérme volt. Az év közben változások is érték, új csapatba került az ausztriai Tirolban.

„Eléggé profi közegben találtam magamat, osztrák és német világkupaszintű versenyzők is akadnak a csapattársaim között. És csak fiúk, én vagyok egyedül lány, vagyis rendesen fel kell kötnöm a gatyát, hogy lépést tudjak tartani velük. Az első őszi verseny elég jól sikerült, de mivel új technikát tanulok, türelmesnek kell lennem, hogy ez valóban beérjen.”

Zitát már harmadszor választották meg az év női alpesi sízőjének itthon. Azt mondja, már gyerekkoriában ilyesmiről álmodott. De természetesen azt is tudja, hogy a célok pedig az idő előrehaladtával egyre csak nagyobbak lesznek.

„Úgy érzem, hogy most egy kicsit hosszabb távra is tervezhetek, és ahogyan mondtam, türelmesnek kell lennem. A márciusi ifjúsági világbajnokságon, az Európa-kupa versenyeken fogok indulni és lehet, hogy a felnőtt világbajnokságra is elmegyek, de a legfontosabbnak a 2022-es pekingi olimpiát tartom. Így mostantól számítva egy év múlva szeretném igazán elkapni a fonalat, akkor kell majd ténylegesen csúcsformában lennem.”