Viszontagságos időszakon van túl saját nevelésű párbajtőrözőnk, Bányai Zsombor, aki őszintén mesélt arról, hogy padlóra küldte, amikor kikerült az olimpiáért harcoló válogatott csapatból. Fontolgatta azt is, hogy abbahagyja a vívást, de a karantén-időszakban volt ideje nyugodtan számot vetnie magával, sőt, önkritikát is gyakorolt, augusztus óta pedig új felfogásban készül. A szezon első két versenye jól sikerült számára, és az olimpiáról sem mondott még le...
Bányai Zsombor még mindig csak 24 éves. Eddigi élete felét töltötte a vívásban és a Vasasban, hiszen 12 évesen ismerkedett meg Pasaréten a sportággal Halla Péternek köszönhetően, aki azóta is a mestere.
Zsomborról hamar kiderült, hogy a szakág kiemelkedő tehetsége, utánpótlás évei alatt nemzetközi szinten is rendkívül eredményes tudott lenni, már 2013 februárjában foglalkoztunk vele a VasasTV-ben, miután megnyerte Budapesten a kadet Európa-bajnokságot, később pedig junior szinten is Eb és vb-aranyérmes lett.
Úgy tűnt, a felnőtt mezőnybe való integráció is sikeresen zajlik nála, hiszen a férfi vonalon roppant „sűrű” szakágban már 2017-ben magyar bajnok tudott lenni, és idővel a párbajtőr válogatott stabil tagjává is vált.
A 2019-es évben azonban valami megtört: januárban még ott volt a heidenheimi ezüstérmes világkupa-csapatban, utána viszont sem az Európa-bajnokságon, sem a hazai rendezésű világbajnokságon nem számoltak vele. A tavalyi év végén ugyan odaért a dobogó legalsó fokára az ob-n egyéniben, de 2020-ra fordulva úgy tűnt, aligha lesz esélye a válogatott csapattagságra, és így az olimpiai szereplésre. Az pedig már innentől kezdve történelem, hogy az olimpiát egy évvel elhalasztották, így egyelőre a magyar csapat részvétele, és annak összetétele is maradt képlékeny.
2020 októberének legvégén, egy jó fél éves szünet után hazai porondon már újraindultak a versenyek, Zsombor is újra ott volt a páston, és nem is ment neki rosszul, hiszen a Magyar Kupa első állomásán harmadik lett, a múlt hétvégén zajló második etap során pedig ötödik helyen végzett.
- Éppen most néztem, hogy ketten voltunk olyan versenyzők, akik mindkét őszi Magyar Kupán bejutottak a legjobb nyolc közé. Ebből is látszik, hogy milyen kemény a mezőny, így rendkívül értékesnek tartom ezeket az eredményeket. Volt ősszel betegség miatt egy kisebb kihagyásom, de egyébként augusztus közepe óta a normális mederben zajlik a felkészülésem – értékelte versenyzőnk az aktuális helyzetét.
Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy Zsombor szemszögéből hogyan nézett ki az elmúlt bő másfél év, és bizony visszaigazolást kaptunk arra, hogy valami tényleg nem volt rendben…
- Nagy törés volt a pályafutásomban, amikor kiderült, hogy a kedvező ranglista-helyezésemtől és az eredményeimtől függetlenül nem számolnak velem a válogatott csapatban. Nehéz erről beszélnem, de úgy éreztem, hogy hiába van papíron egy nagyon objektív válogatási szisztéma, mégis úgy csűrték-csavarták a dolgokat, hogy abból én jöjjek ki rosszul. Ez egy olyan kudarc volt, ami sok mindenen elgondolkoztatott. Nem tagadom, az is felmerült bennem, hogy abbahagyom az egészet.
Nagyon furcsa leírni, de Zsombornak végül a járványidőszak segített, amiről a következőket mondta el.
- Amint beköszöntött a tavaszi karanténhelyzet, leköltöztem a Balatonra, és teljesen leálltam a vívással. Persze azért arra figyeltem, hogy legyen mozgás, rendszeresen bicikliztem vagy éppen kajakoztam, de fegyvert egyáltalán nem fogtam a kezemben. Emellett pedig volt időm bőven gondolkozni, például azon, hogy hogyan utálhattam meg a vívást, amit gyerekkorom óta annyira szerettem, és amire feltettem az addigi életemet. Szép lassan tisztult a kép, kezdtem magamat elhelyezni térben és időben, összeállt, hogy mi lehet a célom akár a sportban, akár a tanulásban. Közben pedig azt is beláttam, hogy azért nekem is bőven volt saram abban, hogy így alakult. Egyszerűen nem láttam a fától az erdőt, belefásultam a napi rutinba, az edzésekbe, és hiába mondtam azt, hogy teljes erőbedobással készülök, így visszagondolva, ez közel sem volt sokszor így…
A kérdés adott, és fel is tettük Zsombornak, hogy végül mire jutott ebben a bizonyos nagy gondolkodásban.
- Arra mindenképpen rájöttem, hogy a vívás továbbra is fontos, és szeretném folytatni, amíg tud örömet okozni, de ehhez változtatnom kell dolgokon. Eleinte egyébként nem hiányzott az egész, de azért az augusztusi újrakezdésre már rendesen lett pengeéhségem. Péter bá' persze nem örült annak, hogy egy időre teljesen leálltam, de szerencsére azért összességében tolerálta a dolgaimat, ahogy általában szokta az agymenéseimet. Azt is elfogadta, hogy csak úgy látom értelmét a folytatásnak, ha új alapokra helyezem a munkámat. Az újrakezdés óta járok pszichológushoz, van egy új személyi edzőm, és figyelek jobban a regenerálódásra is. Igyekszem minőségi edzéseket végezni, és tudatosabb vagyok, mint korábban, amikor csak úgy lementem a terembe, aztán hazamentem, és a saját fejemben nem volt igazán koncepció abban, amit csinálok. Közben pedig fontos számomra, hogy legyen b-terv is, ezért egy passzív év után szeptembertől elkezdtem a tájépítész mesterszakot. Ezen a vonalon is sok lehetőséget látok.
Persze végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy sportolónk lát-e visszautat a válogatottba, és gondol-e Tokióra.
- Jól kezdtem a szezont, és az a célom, hogy mostantól minden versenyen olyan eredményt tudjak elérni, ami alapján jogom lehet a csapatba kerülésre. Nyilván ebből a szempontból a decemberi országos bajnokság fontos lesz nagyon. Konkrét helyezéseket sosem tűzök ki egyébként magam elé, mindig azt szeretném, hogy jól menjen a vívás, és azzal általában eredmény is párosul.
