OB I, 6. forduló
Honvéd-A-Híd VasasPlaket 7-6 (2-2, 1-0, 1-2, 3-2)

Gólszerzőink: Bátori B. (2), Randjelovics Sz. (2), Vadovics V., Szatmári K.

Érdekes volt látni az üres Honvéd-uszodát a kezdés előtt, az embernek önkéntelenül is bevillantak a 2000-es évek nagy döntői, és a kapu mögött összepréselődött Vasas-tábor…

Azóta sokat fordult a (sport)világ, nem beszélve a járványhelyzetről, de azért ez a párosítás továbbra is rangadó, az idei szezonban pedig különösen sok múlhat a két csapat egymás közötti meccsein.

A mieinknél szerdához hasonlóan ezúttal is Simon Henrik hiányzott, és változás volt a Miskolc-meccshez képest az is, hogy Braniszlav Mitrovics visszatért a kapunkba.

Rajta és a védekezésen nem múlt, és az már a nagyszünetben látszott, hogy kevésgólos meccs lesz, amikor 3-2 állt a táblán.
 

A támadásokkal a meccs első felében hadilábon álltunk, sokszor odáig sem jutottak el a mieink, hogy a centerig eljuttassák a labdát, így viszonylag kevésszer kerültünk fórba, és ahogy a mi kapusunk, úgy Decker Attila is jó napot fogott ki a túloldalon.

A harmadik negyed közepén aztán megtört a jég: zsinórban háromszor találtunk, Vadovics, Szatmári, majd Bátori révén. Úgy tűnt, fordul a kocka…

Ezért is fájó, bár valahol érthető, hogy a hajrát mégis a Honvéd bírta jobban, akik harminchét másodperccel a vége előtt egy fórgóllal pecsételték meg a sorsunkat, és kerültek kétgólos előnybe.

Az utolsó támadásunknál Randjelovics találata már csak szépségtapasz volt, azzal állt be a 7-6-os végeredmény.

A pontok nagyon kellettek volna, de ahogy Vadovics Viktor is fogalmazott, menni kell tovább, és a következő hetek hozható meccseit meg kell nyerni.

A kispadon Vad Lajost továbbra is helyettesítő Bóbis Máté így értékelt honlapunknak:

- Nagyon csalódott vagyok. Rengeteg helyzetet kihagytunk, de 5-4-nél, amikor átvettük a vezetést, meg lehetett volna a meccs. Sajnos úgy éreztem, hogy a végére elfogytunk kicsit, és az is egy fontos tanulság, hogy ennél pontosabb támadójátékra lesz majd szükség a jövőben.