A tizenhét éves sportoló pillanatnyilag a két hét múlva sorra kerülő Hungarian Openre készül, s reméli, hogy ismét csúcsformában lőhet. De hogyan is került a rákospalotai fiú az angyalföldi lövészklubba?

Kicsit kanyargós úton, hiszen hét-nyolc évesen, mint annyi más fiú, én is a focival próbálkoztam először. A REAC-ban játszottam, de nem találtam a helyemet a pályán. Ugyanakkor nagyon szerettem volna sportolni, ezért a szüleimet arra kértem, keressünk mást. Valami izgalmasabbra vágytam, vívásra vagy lövészetre. Előbbit körülbelül egy hétig próbáltam, de nem jött be. Ekkor jött a lövészet, s először UTE-nél érdeklődtünk, de akkor ott még csak tizennégy éves kortól fogadtak gyerekeket, én pedig alig múltam tíz. A Tahi út volt a következő állomás, ahol nagy szeretettel fogadtak.

− Szerelem volt az első látásra?

Igen, így is fogalmazhatunk. Nagyon szimpatikusak voltak az edzők és a gyerekek, ráadásul néhány hét után tehetségesnek is tartottak és biztattak a folytatásra. Örömmel maradtam és a mai napig nem bántam meg a döntésemet. Nagy volt a fegyelem, ez igaz, de ez engem egyáltalán nem zavart. Pici voltam, mégis megértettem a szabályok betartásának fontosságát, mert világosan elmagyarázták mit miért kell tenni.

− Változtál-e valamiben is a lövészet hatására?

Korábban nagyon szétszórt kisgyerek voltam, nehezemre esett egyetlen dologra koncentrálni. Az edzéseken viszont nem volt más választásom, hiszen a lövésre és a tízes körre kellett fókuszálnom. Ahogy egyre jobban belejöttem, úgy javult ez a képességem, s nem csak a sportban, de a mindennapi életben is. Hogy közben eredményes lettem, az csak hab a tortán.

− Akkor te nem is igazán a győzelmekben méred a sikert?

A sikert igen, de magát a sportot nem az eredmények miatt űzöm. Szeretek lőni, szeretem a klubomat, az edzőimet és a társaimat. Persze, nagyon jó érzés nyerni, de az igazi célom az, hogy jól érezzem magam a lőtéren. Egyébként ez a fajta pozitív hozzáállás az eredményességet is elősegíti, hiszen nem helyezek plusz terheket a saját vállamra.

Wittmann Péter összpontosít

− Nem szoktál izgulni a sorozatok előtt, vagy közben?

Ma már egyre kevésbé. Régebben azért nagy volt bennem a drukk, emlékeszem az első versenyeim egyikén még nagyon pattogott a fegyver a kezemben amikor az utolsó sorozathoz értünk. De megoldottam és minden nappal magabiztosabb lettem. Az izgalom persze most is megvan még bennem, de átfordult egyfajta pozitív stresszé, ami azt jelenti, hogy egyre jobb és jobb teljesítményre sarkall.

− Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?

Két évvel ezelőtt, klubtársammal, Gáspár Lalitával junior ob-t nyertünk vegyes párosban. Az volt életem legjobb döntője. Akkor vezették be a vegyes számokat, tehát teljesen új dolog volt, ráadásul a mezőnyben olyan duók voltak, mint Pekler Zalán Bajos Gittával, Hammerl Soma Toma Dorinával, vagy Dénes Eszter Prágai Patrikkal. Harmadik helyen jutottunk a fináléba, de a mezőny legfiatalabbjaként, azon drukkoltam magamban, csak nehogy utolsók legyünk. Nem lettünk, sőt olyan fantasztikusan lőttünk (496.7), hogy még a felnőtt győztes eredménye is gyengébb volt a miénknél.

− Melyikőtök volt a nyerőember?

Mindketten nagyon jó szériát fogtunk ki, és nagyon jó volt az összhang közöttünk. Azt hiszem, ez utóbbi legalább annyit számított, mint a jó forma. Végig figyeltem Lalitát ahogy céloz, számoltam a másodperceket, hogy jó ritmusban emeljem fel a puskámat és pontosan kövessem őt. Igen, ez volt eddigi karrierem legjobb fináléja.

− A szeptemberi korosztályos ob is remekül sikerült.

Igen, már előtte is nagy kedvem volt az indulásra, örömmel készültem rá. Egy csapataranyban biztos voltam, mert a többi együttesben nincs három olyan hasonlóan jó lövő, mint nálunk. Az egyéni versenyben éremért mentem, nem akartam túl magasra tenni az elvárásaimat. A csepeli Török Ferenccel még viccelődtünk is előtte, hogy osztozzunk meg az arany- és ezüstérmeken, egyik az övé, másik az enyém. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg így lesz, és végül egymással cserélgettük az első és második helyeket a dobogón.

− Ez volt az utolsó ifi éved, jövőre már csak juniorban indulhatsz. Milyen tervekkel vágsz neki az új szezonnak?

Nagyon sok jó sportlövő van itthon, nehéz bekerülni a válogatottba, de szerencsére, jövőre is számítanak rám a keretben. Szerencsére Gyuri bácsi (Szita György vezetőedző) korábban is sokat versenyeztetett minket felfelé, ezért nagy meglepetések nem várnak rám, jól ismerem a mezőnyt. Szeretnék tovább fejlődni és egyre jobb eredményeket elérni, de számomra az iskola is nagyon fontos. Egyelőre sikerült a sportot és a tanulást összehangolni, remélem ez a jövőben is így lesz.