A korosztályos nemzeti együttesekkel valamennyi világversenyt megjáró fiatal kosárlabdázó, Tóth Orsolya, nemcsak a sportág hagyományos termi vállfajában tette le névjegyét a nemzetközi porondon, de a 3x3-as szakágban is, előbbiben bronzérmes volt a tizennyolc éven aluliak kontinensviadalán, utóbbiban pedig U18-as Európa-bajnoki címet ünnepelhetett. A felnőtt válogatottba szóló meghívó azonban egyikhez sem hasonlítható jelentőségében.

− Mit éreztél a hír hallatán?

Óriási megtiszteltetést. Egy sportoló számára ez a csúcs, még ha egyelőre csak a bő keretbe szól is a meghívó. Fiatal vagyok, először gondoltak rám, ezért elég kicsi az esély arra, hogy az amszterdami utazók közé is bekerülhessek. A következő célom azonban éppen az, hogy a legjobb tizenkettő között is helyem legyen. Természetesen nem keseredem el, ha ez nem sikerül most azonnal, hiszen van még időm, de mindent megteszek azért, hogy minél előbb valóra váljon ez az álmom is.

− Kiket ismersz a csapatból?

Még nem láttam a kihirdetett csapatot, ezért nem tudom pontosan kikre számít a kapitány. Tavaly láttam utoljára együtt játszani őket, s most a vírus miatt elég nagy bizonytalanság. Az azonban biztos, hogy a kettes-hármas pozícióban van a legnagyobb verseny, sok jó játékos pályázik ugyanarra a posztra, amire én. Nagyon nehéz dolgom van, de nem félek a kihívásoktól. Szerintem tud nyerni a csapat Hollandiában, de egyébként is mindig a győzelem reményében kell nekivágni egy meccsnek.

Tóth Orsolya (középen 21-es) a védekezésben is hasznosítani tudja, pörgős, gyors stílusát

− Vasárnap, a Cegléd elleni bajnokin is számítottatok a sikerre?

Elméletileg igen, a gyakorlatban azonban tudtuk, hogy sokkal esélyesebbek nálunk. A vendéglátók négy jó légióssal álltak fel, mi pedig hajtottunk ahogy tudtunk. Mindenképpen nagy meglepetés a győzelem, s ez most azt is jelenti, hogy reális esélyünk van a nyolcba kerülésre. Szerintem az ellenfél alábecsülte fiatal csapatunkat, miközben mi szédületesen játszottunk az elején. A félidőben persze visszajöttek, de mintha akkor is túlságosan megnyugodtak volna a helyzettől, így sikerült végül hozni a meccset. Most már azt mondom, talán fel sem készültek belőlünk. A meglepetés ereje azonban vélhetően nem tart tovább, s mostantól mindenki óvatosabb lesz velünk.

− Térjünk még egy picit vissza hozzád. Szerinted miért esett rád a kapitány választása?

Erősségem, hogy nagyon jó vagyok egy az egyben, jól bontom a védelmet, eredményesen gyorsítok. De a mezőnyben is ki tudok tűnni, ott is hasznos lehetek. Dobnom viszont kicsit pontosabban kéne, a befejezésben még hullámzó a teljesítményem. De azt hiszem, az idővel, a gyakorlásokkal és a tapasztalattal ez is jönni fog.

− A 3x3-as kosárlabdában már nemzetközi szinten is felhívtad magadra a figyelmet. Hová húz a szíved?

Igazából sehová, jól össze tudom egyeztetni egymással a sportág két szakágát. Ha rajtam múlik, egyiket sem áldozom fel a másikért, szeretem a változatosságot. Imádok pörögni, a 3x3-ban pedig különösen előnyös ez a tulajdonságom. Itt mindenki folyamatosan játékban van, mindenkinél van labda, sok az egy-egy elleni szituáció, s akik nem értenek a kosárlabdához, azok is élvezik, hiszen kevesebb benne a taktika. Mindkettőt szeretem.

− Közben már másodéves vagy a Budapesti Gazdasági Egyetemen, a tanulást is össze tudod egyeztetni a kosárlabdával?

Tökéletesen. Kereskedelmi és marketing szakra járok, szerencsére pont annyira megterhelő, ami még elviselhető az edzések és meccsek mellett. A koronavírus-járvány miatt az egész csapat nagyon vigyáz magára, kerüljük a zsúfolt, nyilvános helyeket, a suli azonban kivétel, oda muszáj bejárnom.

Fotók: Vasas Attila