Sokáig reménykedtek karatékáink abban, hogy az ősz beköszöntével a nemzetközi versenyek is újraindulnak, ám a koronavírus-járvány második hulláma ezt megakadályozta. Előbb a külföldi, majd a hazai viadalokat törölték, mi több, a múlt héten a válogatott keretek közös gyakorlásait is lefújták. Versenyzőink, így a 22 esztendős, korosztályos- és felnőtt magyar bajnok, Klement Kármen is kizárólag a klubedzéseket látogatja. A kondi- és karateedzéseken egyaránt kiscsoportban készülnek tovább. Aki nem érzi jól magát, az azonnal otthon marad. Vigyáznak magukra és egymásra.

− Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy idén már nem lesz lehetőséged több versenyzésre? – kérdeztük Klement Kárment:

A tavaszi események fényében, bevallom, egyáltalán nem lepődtem meg, sejtettem, hogy így lesz. Természetesen szomorú voltam, hiszen szeretek versenyezni. Hiányzik a légkör, a hangulat, illetve a hazai és nemzetközi versenytársaim. Az Európa-bajnokság kvalifikációját jövő évre tolták, remélem januártól a terveknek megfelelően indul újra a nemzetközi karate élet.

− A tokiói olimpiával kapcsolatban is vannak hasonló megérzéseid?

Úgy tűnik, hogy jövő tavasszal a nemzetközi szövetség megoldja majd a kvalifikációt. Bárhogy is alakul azonban ennek megszervezése, én minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető legjobban sikerüljön számomra. Eddig is folyamatosan edzettem és ez nem lesz másképpen ezután sem.

− Nem túl egyhangúak így a napjaid?

Egyáltalán nem. Szeretem, amit csinálok, az edzések is örömet okoznak számomra, tehát egyáltalán nem veszítettem el a folytatáshoz szükséges motivációmat. Éppen ezért a koronavírus-járványt is inkább pozitív eseményként fogom fel, hiszen most több időm van a fejlődésre. Nekem pedig ez az egyetlen célom, napról napra jobbá válni.

− Az idei év lett volna az első kizárólag felnőtt szezonod. Ebből a szempontból sem sajnálod a történteket?

Az eleje nagyon tetszett és jól is alakult. Tavaly már kiharcoltam a Premier League-sorozatban szereplés jogát. Másfél év alatt kétszázról az első ötvenbe jöttem fel a felnőttek között. Hatalmas öröm ez nekem, ugyanakkor óriási plusz motivációt is ad a mindennapokhoz. Ahhoz, hogy világranglistán még előbbre kerüljek, a kényszerszünet alatt sem tétlenkedhetem. Az edzéseken sok versenyszituációt gyakorlunk, és videók elemzésével készülünk a lehetséges ellenfelek ellen.

− A felnőttkor küszöbét átlépve is maradtál az ötven kilogramm alatti hölgyek mezőnyében. Könnyen tartod a súlyodat?

Amikor elhatároztuk, hogy hosszútávon ez lesz a súlycsoportom, akkor úgy alakítottam át az étrendemet, hogy folyamatosan tartani tudjam. Vannak, akik inkább a versenyek előtt fogyasztanak, a többi időszakban pedig kicsit elengedik magukat. Én ezzel szemben, egész évben a természetes és egészséges ételeket részesítem előnyben, és az édességekért sem rajongok. Amikor jönnek a versenyek, maximum fél-egy kiló van rajtam, amit az edzések alatti réteges öltözködéssel, vagyis egy jó kis izzadással könnyen le is adok. Egész évben próbálok a lehető legközelebb maradni az ideális testsúlyomhoz.

Fotó: Vasas Attila