Olimpikon műkorcsolyázónk, Tóth Ivett peches sérüléssel kezdte újra a versenyzést hétvégén, de ezzel együtt is bizakodó, pozitív energiákat is merített a karanténidőszakból, most pedig új elemekkel kísérletezik a jégen.
- Az utolsó szakmai fejlemény az volt Veled kapcsolatban, hogy január végén 21. lettél az Európa-bajnokságon, Grazban. Akkor még Európában nemigen beszéltek koronavírusról…
Ezután március közepén rendezték volna Kanadában a világbajnokságot, de azt már lefújták. Nehéz volt megemészteni, hiszen ez lett volna a fő versenyünk, de szerintem jó döntés született. Egyébként nagyon hirtelen történt minden, bejelentették, hogy vége a szezonnak, három napra rá pedig már jég sem volt, ahol edzeni lehet. Így kezdődött a több hónapos leállás az én életemben…
- Milyen rá most visszatekinteni?
Volt jó és kevésbé jó része is. Korábban csak akkor hagytam ki ennyit, amikor sérült voltam. Furcsa volt, hogy leállt a világ, mindenhol jött az üzenet, hogy maradjunk otthon, de nekem azért mégis aktívnak kellett maradnom, hogy formában tartsam magamat. Csináltam folyamatosan a szárazedzéseket, mellette pedig próbáltam kihasználni a felszabadult időt olyan dolgokra, amiket máskor nem tudok csinálni, így például több időt fordítottam a tanulásra. Számomra ez volt a karantén-időszak fő pozitívuma, hogy aktív tudtam lenni sporton kívüli dolgokban, és hiszem, hogy hosszú távon ez a sportolói pályafutásomat is segítheti.
- Milyen jellegű fizikális munkát tudtál végezni?
A jeget azért nehéz pótolni, de igyekeztem változatos gyakorlatokkal az egyensúlyérzékemet, a koordinációmat és a robbanékonyságomat fejleszteni, szinten tartani, hogy aztán ne a béka feneke alól kelljen újrakezdeni. Egyébként viszonylag szerencsések voltunk, hiszen május végén már a Gyakorló Jégcsarnokban tudtunk edzeni, majd később a Vasas Jégcentrumban is újra lett jég.
- A helyzet sajnos azóta sem stabilabb a sportvilágban, ezt hogyan kezeled lelkileg?
Sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy kár lenne olyan dolgon bosszankodnom, amire az égvilágon semmilyen befolyásom sincsen. Mint mondtam, próbáltam a jó oldalát megtalálni a leállásnak is, és azért figyelve a híreket, sokakat jóval komolyabban sújt a világban ez a járvány, mint minket sportolókat, így aztán pláne nem szeretnék panaszkodni.
- Milyennek ígérkezik az ősz?
A nemzetközi versenyeket sorra lemondták októberig bezárólag, egyetlen németországi viadal maradt a naptárban szeptemberre, amit elvileg szűk keretek között megtartanak. A világversenyek helyzete is teljesen bizonytalan, annyit tudunk, hogy a következő szezonban nem lehet majd ranglistapontokat gyűjteni Challenger-versenyeken, ami azért érdekes, mert eddig ez alapján soroltak be minket a rövidprogramba a világversenyeken. Arról nem beszélve, hogy a következő világbajnokság pedig már a téli olimpiára kvalifikálna…
- Mégis akad azért versenyzési lehetőség, ha jól tudom.
Igen, szerencsére a magyar szövetség előjött egy nagyon jó kezdeményezéssel, hathetente tesztversenyeket hirdetnek, ahol kicsit tudjuk szimulálni az éles helyzeteket, ráadásul van lehetőség utána a bírókkal is konzultálni, kapunk visszacsatolást, ami különösen hasznos.
- A múlt hétvégi első tesztverseny mégsem sikerült tökéletesen számodra. Mi történt?
A pénteki edzés után mentem le a lépcsőn, amikor egy rossz lépésnél kifordult a bal bokám, pedig igazán óvatos vagyok ezekben a helyzetekben, de még így is bekövetkezett a baj. Utána szombaton némi fájdalomcsillapítóval vállaltam végül a rövidprogramot, ami ahhoz képest, hogy több új és nehéz ugrást a bal lábamról indítok, egészen jól sikerült. Vasárnap viszont már nem ment bele a korcsolyába a lábam, így felelőtlenség lett volna kockáztatni és visszaléptem. A helyzet szerencsére nem annyira súlyos, pár napon belül már szeretnék újra csúszkálni, a következő tesztversenyre pedig rendben leszek szerintem.
- A világbajnokságra való elutazásig már csak egy nap volt, mikor megtudtuk, hogy elmarad az esemény. Néhány napra rá pedig már mindenki a saját otthonában, teljesen nyugalomban volt, ami azért egy éles váltás. Én személy szerint próbáltam kiélvezni a családommal töltött értékes időt, emellett pedig igyekeztük minél hatékonyabbá tenni az online edzésmenetet a szakosztályon belül. Szerencsére a MOKSZ támogatásával Ivett, illetve a felnőtt válogatott tagjai viszonylag hamar újra jégre léphettek, ezt a lehetőséget ezúton is köszönjük. Ivett egyébként mindig keményen dolgozik, sosem kell hajtani, kifejezetten maximalista és céltudatos. A jeges munka a két hónap kihagyás után jól kezdődött, az új programokat előre megterveztük, és kerestük hozzá a megfelelő zenét. Ivett rövidprogramjának a koreográfiáját Benoit Richaud készítette el, ezúttal online, videón, és igazán vidám, csajos dolog született belőle.
A kűr pedig egy koprodukció lett, amit közösen készítettünk az Avatar című film zenéjére, ezt a folyamatot is nagyon élveztük. A tesztversenyek pedig azért hasznosak, mert kellenek a kontrollpontok, ráadásul Ivettnek van egy új ugrása, egy tripla axel, amit még magyar korcsolyázó lány nem csinált versenyen. Függetlenül a peches sérüléstől, az első gyakorló versenyen nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a rövidprogramra, ezen dolgozunk tovább, ahogy a lába engedi.
