Átigazolás a Vasasba:

„Mondanom sem kell, hogy egy Kozma, Hegedüs vagy éppen Bajkó fémjelezte szakosztály, tehát a Vasas milyen értéket képviselt az akkori birkózósportban. Így aztán, mikor már világbajnok versenyzőként 1987-ben megkerestek a klub vezetői, nagyon vonzónak tűnt a lehetőség. Egy élsportoló minél jobb helyre szeretne kerülni, ráadásul szerencsés egybeesés volt, hogy velem együtt az édesapám, Gáspár Ferenc mesteredző is vasasos lett.”

Egyből bajnoki cím:

„Abban az időben egyébként éppen hullámvölgyben volt a szakosztály, de szépen sikerült belőle kijönnünk. Én rögtön az első vasasos évemben meg tudtam nyerni az országos bajnokságot 100 kg-ban a kötöttfogásúak között, de nagyon szép emlékek a csapatbajnoki aranyérmek is, amelyeket általában hatalmas presztízscsaták után nyertünk el. Szépen duzzadt a szakosztály létszáma, családias, baráti légkörben töltöttük a mindennapokat a Fáy utcában, a klub és a birkózás vezetői is minden feltételt próbáltak megteremteni nekünk. Szép időszaka volt a pályafutásomnak ez.”

Balszerencse az olimpián:

„Az 1988-as szöuli játékokra már Vasas-versenyzőként utaztam, olimpiai bajnoknak vártak sokan, de az ötkarikás kulcspillanatokban balszerencsém volt. Ez valamennyi olimpiámon így történt…Szöulba úgy érkeztem, hogy előtte egy évvel a vb-n kiugrott a vállam, de úgy tűnt, a konzervatív kezelések hatottak. Az olimpiát így jó előjelekkel vártam, a legnagyobb ellenfelemet le is győztem, majd a döntőbe jutásért a német vetélytárs ellen újra kiugrott a vállam. Olyannyira, hogy csak kórházban tudták helyre rakni, miközben altattak. Így aztán az aznapi eredményeim elvesztek, és nyolcadik lettem csak. Ez önmagában nem hangzik olyan rosszul, csakhogy én nyerni mentem ki… A sport azonban ilyen, ezzel együtt is pozitívan értékelem a pályafutásomat.”

Egy egész élet a sportágban:

„Most vagyok hatvanéves, ebből ötvenötöt a birkózásban töltöttem, az aktív pályafutásom után sportvezető lettem, 24 évig voltam a szövetség főtitkára. Voltak szép sikereink, a sok-sok érem mellett büszke vagyok arra a számtalan világeseményre, köztük a hazai rendezésű felnőtt világbajnokságokra, amelyek szervezésében aktívan részt vettem. Én is látom a kihívásokat manapság, nehéz helyzetben van a birkózás és az egész sport, hiszen a fiataloknak számtalan más alternatívájuk van a szabadidejük eltöltésére. Jóval kisebb így merítési lehetőség, de tehetségek vannak, csak meg kell őket találni, és megfelelően felnevelni. Erre a megoldást továbbra is az akadémiai, sportiskolai rendszerben látom, ez a szisztéma már bizonyított. Szép és nehéz feladat, de ahogy mondani szoktam, az élet is attól szép, hogy nehéz…”

(fotók: MOB, MTI)