Sorozatunkban Hegyi Iván betűrendben felelevenít néhány emlékezetes helyszínt és pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. A tizennyolcadik részben Sunderland következik, melynek másodosztályú csapatával szemben a piros-kék együttes – általános hazai felzúdulásra – elbukott a KEK-ben 1973 őszén.
Vasas-városok (18.: Sunderland) - Montgomery a vár ura
Azt lehetne mondani, a közönség megérzett valamit. Tíz nappal korábban még 79 ezer néző volt a Vasas–Újpest (4-2), FTC–Honvéd (2-1) kettős rangadón, ám 1973. szeptember 19-én csak 30 ezren mentek ki az FTC–Gwardia, Vasas–Sunderland dupla európai kupameccsre.
Ám nem a szimat miatt volt ez így, hanem azért, mert aznap késő őszies időjárás keserítette Budapestet, már a Ferencváros délután négy órára hirdetett találkozója is villanyfényben kezdődött. Ráadásul a Vasas mérkőzését egyenes adásban közvetítette a televízió, és mindenki meg volt győződve róla, hogy a lengyel csapattal, valamint az angol másodosztályú együttessel szemben nem lehet probléma.
Nyert a Gwardia és a Sunderland.
A Daily Mail másnap azt írta: „Megismétlődött a Wembley-beli hőstett.” A cím az FA Kupa döntőjére utalt, a londoni csúcstalálkozón ugyanis az előzőleg a Manchester Cityt és az Arsenalt is kiejtő Sunderland, amelynek játékosai alig 25 fontot kerestek hetente, 1-0-ra nyert a Leeds United ellen. Mick Horswill, az „óriásölők” egyike így emlékezett a nagy diadalra: „Előző nap Jackie Charlton és Brian Clough arról beszélt a tévében, hogyan szánt be bennünket a Leeds. Aztán...” A győztes gólt a skót Ian Porterfield szerezte, a mezőny legjobbja Jim Montgomery kapus volt.
Akkora hőssé vált, mint amerikai névrokona. A wisconsini „torpedó” három aranyérmet nyert az 1976-os olimpia úszóviadalain, amelyek során az USA Team megtehette, hogy a 4x100 m vegyes selejtezőjében a Rocca, Woo, Bottom, Joe Babashoff négyes álljon rajtkőre, majd a döntőben a Naber, Hencken, Vogel, Montgomery kvartett repesszen világcsúcsot. A 100 méter klasszikus egyéni számában Jim Montgomery 50 másodperc alá vitte a világrekordot (49,99).
A másik Montgomery felemelte a Sunderlandet.
Akárcsak Bill Hughes és Dennis Tueart, a két bajkeverő, aki a Népstadionban menthetetlenül „beköszönt” Mészáros Ferencnek (0-2), miként a varsói Ryszard Szymczak Géczi Istvánnak (0-1). A visszavágók sem alakultak jobban: Gwardia–FTC 2-1, Sunderland–Vasas 1-0. A hazai újságok ilyesmiket írtak a kiesések után: „Látni kell, hogy a nemzetközi mezőnnyel szembeni lemaradásunk egyre nő”; „a labdarúgásnak nincsenek rejtélyei, legföljebb az a rejtély, hogy a magyar klubok miért tartanak ott, ahol ma tartanak; meddig lehet még visszaélniük a szurkolók bizalmával?”
A Vasas a Népstadionban így állt fel: Mészáros – Fábián, Lakinger (Gass), Vidáts, Kántor – Török, Müller, Kovács Ferenc – Tóth Bálint, Várady, Sipőcz.
Lehet, hogy – ha nehezen is – elfogadnánk manapság e keservesen lemaradó csapatot?
A sorozat korábbi részei IDE KATTINTVA érhetőek el.
