Sorozatunkban Hegyi Iván betűrendben felelevenít néhány emlékezetes helyszínt és pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. A tizenegyedik részben arról a meccsről lesz szó, amelyen az NB I-ben bemutatkozó Kaposvár 2-0-ra legyőzte a favorit Vasast, és kvázi csodát tett egy látszólag néma leventével.
VASAS-VÁROSOK (11.: KAPOSVÁR)
Szélhámos levente
A Kaposvári Rákóczi futballcsapata 1975-ben először jutott fel az NB I-be, s mivel első osztályú premierje alkalmával a nagy hírű Vasast fogadta, a somogyi sporttelep környékén sosem látott forgalomra lehetett számítani augusztus 30-án, a nevezetes mérkőzés napján.
Így is lett: a pálya keleti oldalán levő cukorrépa-tárolót hiába avatták parkolóvá, kilométeres kocsisor kígyózott a környéken. A rajtról a Somogy megyei Néplap az első oldal tetején emlékezett meg. (Akkoriban sporttudósítás a legritkább esetben került idehaza a címlapra.) A „Huszonkétezer néző" című írásban az állt: „Rekordközönség szurkolt a labdarúgó NB I nyitányán Kaposváron. Nemcsak Somogyból, hanem a környező megyékből is számos labdarúgó-rajongó jött el az újonc csapat első mérkőzésére."
Ha nem voltak Vasas-drukkerek, nem mentek hiába.
A Tamás – Török, Kanász, Vidáts, Szőke – Bódi, Müller, Zombori (Szíjjártó) – Gass (Kovács), Izsó, Várady összetételű angyalföldi együttes ugyanis váratlanul 2-0-ra kikapott az esélytelennek tartott házigazdáktól. Burcsa Győző előbb fejessel küldte a labdát a piros-kékek kapujába, majd tizenegyesből szerezte a második gólt.
Az eredmény hallatlan meglepetést keltett, mégsem az volt a nap legnagyobb szenzációja. Mert abban a pillanatban, hogy Burcsa büntetője előtt Kanász József elbuktatta Turai Lászlót, és Szepesi György a rádió mikrofonjánál felkiáltott: „tizenegyes!", a kaposvári kórházban is felüvöltött egy ember. Mire betegtársai döbbenten néztek rá, a gyomorpanaszokkal ápolt Pék Jánosról ugyanis addig úgy tudták: néma. Az után, hogy a Szokol kisrádiót szorongatva a levegőbe kurjantotta: „tizenegyes!", a többiek a személyzetért csöngettek, majd mindenki elérzékenyülten hallgatta a hangját visszanyerő pácienstől: „Tizenegy esztendeje vagyok néma, és el sem hiszem, hogy ily hosszú idő elteltével újra tudok beszélni..."
A történettel volt egy kis bibi. Az eset – naná! – nagy feltűnést keltett, a híre eljutott a rendőrségre is. A szervek hamar kiderítették: a néma csupán egy szélhámos, aki azért hallgatott évekig, hogy megtévessze az őt régóta köröző hatóságokat. A kaposvári kórházban bilincs kattant a csaló kezén, és a zirci illetőségű bűnöző nem tarthatta be érzelmes ígéretét: „Ha kikerülök a klinikáról, minden Rákóczi-meccsre eljövök."
Azt a tizenegyest szívesen kitörölte volna emlékezetéből, miként a Vasas-játékosok is a számukra szintén lelombozó mérkőzést. A találkozónak angyalföldi szempontból egyetlen pozitívuma akadt: a Kaposvár edzője Mathesz Imre volt.
Sovány vigasz, bár nem annyira karcsú, mint az, hogy a szótlan a cellában beszél, ha van kihez.
A sorozat korábbi részei IDE KATTINTVA érhetőek el.
