2020. március 7-én a Rinyamenti KC csapatát verte 30-22-re női kézilabdacsapatunk a Sterbinszky-csarnokban, a következő hétvégén viszont már nem utaztak el a mieink a Kozármisleny elleni NB I/B-s rangadóra, a koronavírus-járvány ugyanis közbeszólt.

„Pár napra rá a klubvezetéssel egyeztetve a közös edzéseinket is felfüggesztettük, a játékosok kisebb turnusokban bejöttek a Fáy utcába, és próbáltunk nekik minél több eszközt kiadni az otthoni munkához. Az első hét még jobb hangulatban telt, lelkesen dolgoztak a lányok, folyamatosan kaptuk vissza a videókat tőlük az elvégzett feladatokról. Ennek nyomán jött létre az a humoros összeállítás is, ami nagy sikert aratott az interneten.” – kezdte Penszki Gergely vezetőedző a helyzetértékelést.

És hogy mi történt utána?

„Azóta már újabb két hét telt el, a szakmai stábbal napi kapcsolatban vagyunk, minden hétre összerakjuk az edzéstervet a lányoknak, közben pedig próbáljuk magunkat is képezni, rengeteg idő jut például meccselemzésre. Az előírt otthoni munka a szinten tartást segíti, olyan jellegű, mint a nyári vagy a téli szünetben, annak érdekében, hogy amikor újra lehet majd közösen edzeni, akkor ne a nulláról kelljen mindent kezdeni. A játékosokkal is próbálunk minél többet beszélni, szerencsére mindenki egészséges, de lelkileg egyre nehezebb ez a szituáció mindannyiunknak. Sokkal többről szól a dolog annál, hogy kiestünk a napi rutinból. Nekünk sejtszinten a kézilabda és a rendszeres közös edzés az életünk. Egy csapatsport edzéseit pedig nem lehet otthonról modellezni semmilyen szinten. Ráadásul normál esetben pontosan tudjuk, hogy mire készülünk rövid és hosszútávon, és edzőként ahhoz mérten lehet megtervezni, felépíteni a munkát. Ehhez képest most minden bizonytalan. A csapat facebook-csoportjában különböző kihívásokkal próbáljuk feldobni a mindennapokat, volt már ugrókötél-verseny, és különböző erősítő és ügyességi feladatokkal is készülünk játékos formában.”

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy vezetőedzőnk hogyan látja a bajnokság sorsát, amelyben jelenleg negyedik helyen áll csapatunk.

„Azért is bosszantó a helyzet, mert függetlenül a mostani helyezésünktől, szerettünk volna minél többet kihozni a szezonból a hátralévő meccseken. Ne feledjük, hogy nagyon nehéz sorozattal kezdtük a tavaszt, tehát most lett volna lehetőség pontokat gyűjtögetni ebben a rendkívül kiegyensúlyozott bajnokságban. Hivatalos döntés még nincs, de figyelve a sportvilágból érkező híreket, ha egy olimpiát elhalasztanak, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar kézilabdabajnokságok be fognak tudni fejeződni. Egyébként tegyük fel, hogy két-három hét múlva meccset kellene játszani, az kockázatos lenne, hiszen egészen eltérően reagálnak a játékosok a leállás utáni meccsterhelésre. Például egy hathetes kényszerszünet után minimum négy hét felkészülésre lenne szükség, máskülönben nagy lenne a sérülések kockázata. Valószínűleg az volna a legkorrektebb, ha most húznának egy vonalat, és nem lenne sem feljutó, sem kieső egyik bajnokságban sem. Nem egyszerű döntés, de olyan megoldást lehetetlen találni, ami nem fáj senkinek. Nagyon merész és optimista gondolat, de én már annak is örülnék, ha mondjuk májusban tudnánk együtt edzeni a csapatommal, függetlenül a bajnokságtól.”