- Senki nem tud semmit?

Csak egy dolog tűnik biztosnak, hogy ha újraindul az élet, akkor ott folytatjuk a kvalifikációt, ahol abbahagytuk, tehát nekem a lengyel bunyós ellen kell majd egy ki-ki meccset nyernem a kvótához. Persze, ha az sikerül, jó lenne még tovább is menni, mert a torna végeredménye számíthat majd az olimpián való kiemelésnél. De ez most még tényleg nagyon távoli…
 

- Pedig jó formában voltál…

Visszanéztem azóta többször az észt elleni londoni meccset, és tényleg rég ment már ilyen jól a bunyó. Örülök az egyhangú pontozásnak, bár szerintem a harmadik menetben be is szüntethették volna az egészet, amikor az ellenfelet már tízmásodpercenként vitték ki az orvoshoz.

- Azért azzal kemény lehetett szembesülni, hogy a sorsdöntő meccsed előtt felfüggesztik a tornát…

Nem mondom, hogy nem volt benne a levegőben, de abban bíztam, hogy az alsó három súlycsoport meccseit legalább a kvóták eldöntéséig megtartják. Végül annyira nagy lett a nyomás a szervezőkön, hogy ezt sem vállalták be. Egyébként én még hétfőn is teljes gőzzel edzettem, hogy tudjam hozni másnap a súlyomat, aztán jöttek, hogy hagyjam abba, mert nem lesz meccs. Nehéz volt feldolgozni… Aztán meg már igyekeztünk haza, az első gépet törölték, de a délutánira felfértünk, így nem ragadtunk napokra kint.

- Azóta hogy vagy?

Szerencsére egészségileg teljesen jól vagyok, senkinek nem volt tünete közülünk, ellenőriztek is folyamatosan minket, de ettől függetlenül két hétig most otthon kell maradnunk. Nem állok le teljesen, csinálom a saját testsúlyos edzéseket, tudok árnyékolgatni, aztán majd, ha lesz lehetőség, szeretnék kimenni futni is. Vettem egy x-boxot is, hogy legyen mivel lekötnöm magam, az most jól jön…

- Annak ellenére sikerült jól a formaidőzítés, hogy elég viharosak voltak a kvalifikációs tornát megelőző hetek.

Mondhatjuk, hogy az utolsó pillanatban dőlt el, hogy én mehetek Londonba. Kovács Ricsi ugye a nagy riválisom a súlycsoportomban, aki megvert a tavaly decemberi magyar bajnokságon, előtte viszont háromszor én nyertem meggyőző fölénnyel vele szemben. Még azt is hozzátehetném, hogy a bajnoki döntős vereségem sem volt egyértelmű, meg hogy én az edzőtáborok miatt jóval fáradtabb voltam akkor, de nem az a típus vagyok, aki erre fogja. Év elején aztán a válogatottal dolgozó kazah edző egyértelművé tette, hogy bennem lát fantáziát, de a szövetség végül az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, kesztyűznünk kell, hogy eldöntsük, ki mehet Londonba.

- Hogyan fogadtad a hírt?

Őszintén, még kicsit örültem is neki, hogy ezzel megszűnik a feszültség és a bizonytalanság, és végre visszavághatok egyenlő feltételek mellett. Készültem is a meccsre, aztán a mérlegelés után, mikor mentem vissza a Vasasba, az edzőm, Barta Zsolti gratulált. Kérdeztem, hogy mihez, erre mondta, hogy ütés nélkül nyertem, mert Ricsiék nem jöttek el. Én szerettem volna bokszolni, de ha már így alakult, koncentráltam tovább Londonra. Egyébként voltam én már fordított helyzetben is, 2017-ben nem vittek ki az Eb-re, pedig én voltam az aktuális magyar bajnok…

- Mivel kalkulálsz most a folytatást illetően?

Én úgy számolok, hogy május-júniusnál hamarabb nem tudják folytatni a versenyt, addig meg nyilván nem lehet csúcsformában maradni. Ez az egy előnye van a mostani helyzetnek, hogy szép fokozatosan, nyugodtan tudok visszavenni a munkából. Utána pedig az lenne a legfontosabb, hogy időben tudjam, mikorra kell újra élesnek lennem. Nem lesz könnyű, mert rengeteget készültem a londoni versenyre, de nincs mese, újra top formában kell hoznom majd magamat.

- Milyen ez a lengyel fiú, aki ellen majd valamikor bokszolsz az olimpiáért?

Láttam róla több videót, már most eléggé a fejemben van a mozgása, és ez alapján nem tartom megoldhatatlan feladatnak a legyőzését. Nagyon örültünk mindannyian Gálos Roli kvótájának, és szeretném, ha én lennék a következő. Mindegy, hogy mikor, csak sikerüljön…