A magyar paraúszó válogatott hat fővel edzőtáborozott Tenerifén november 15. és december 6. között. A küldöttség túlnyomó részét a vasasos versenyzők adták.

Pap Bianka és Illés Fanni már a biztos tokiói paralimpiai kvóta tudatában készül a jövő évi csúcseseményre, Száraz Evelinnek szintén jó esélyei vannak az ötkarikás részvételre, míg Payer Kata januárban szeretne szintet úszni, ő kicsit később tudott csak csatlakozott az edzőtáborozókhoz. A négy versenyzőnk felkészülését Szabó Álmos edző felügyelte a tenerifei hetek során.

A T3 elnevezésű edzőtáborhelyszínen a világ legjobbjai szoktak megfordulni, itt készült fel korábban az amerikai, a francia, de az ausztrál válogatott is, most a mieinkkel együtt pedig a legjobb kanadai úszók készültek.

Az edzőkomplesszum egy 50 méteres és egy 25-ös nyitott medence mellett mindent kielégítő konditermet, valamint egy kisebb, fedett ellenáramoltató medencét foglal magába, amely kamerákkal van ellátva, így kiválóan alkalmas elemzésekre.
 

A mieink az edzéshelyszín közvetlen szomszédságában található hotelben laktak és étkeztek, így nem kellett sokat utazniuk a dolgos edzésnapokon.

Merthogy munkából nem volt hiány: a versenyzők reggel 7 előtt keltek, a korai órákat szárazedzéssel a kondiban töltötték, ezután jött a 2-2,5 órás délelőtti úszóedzés, majd rövid regeneráció a napon, ebéd, csendes pihenő, hogy utána délután négykor újra a medencében találják magukat.

A szerda és a szombat délután, valamint a teljes vasárnap szabad maradt, ekkor került sor a csapatépítő óceáni kenutúrára, városnézésre, delfin-lesre, vagy éppen fagyizásra. Az időjárásra nem lehetett panasz, napközben könnyen 25 fok környékére szökött a hőmérő higanyszála, ami az itthoni mínuszokhoz képest igazán ideálisnak volt mondható.

Szabó Álmost kértük, hogy értékelje nekünk a tenerifei heteket:

- Idén már második alkalommal voltunk kint ebben az edzőtáborban, továbbra is azt mondom, hogy ennél ideálisabb körülmények között nem tudnánk készülni. Minden adott a minőségi munkához a medencéktől a konditermen át a szállásig és ellátásig. Külön öröm, hogy sikerült egyszer kipróbálnunk a kamerás tanmedencét, itt két szögből veszik a versenyzők mozgását úszás közben, és rengeteg adattal látják el az edzőt. Ezek már nálam vannak, és biztosan nagy hasznát fogjuk venni a technika csiszolásánál. Bianka és Kata egyes napokon 17 kilométer körüli adagokat úsztak, de Fanni és Evelin is teljesítettek 13 km-es távokat összességében a két edzésen. Ez komoly mennyiségbeli előrelépés, aminek remélhetőleg eredménye is lesz. Az utolsó héten egyébként már remek edzésidők is születtek, tehát hamar visszaköszönt a befektetett munka. Én meglehetősen kritikus típus vagyok, de mindenki remek munkát végzett, maximálisan sikerült megcsinálni, amit szerettünk volna.

A hazaérkezést követően a karácsony előtti utolsó héten egy cikluszáró verseny vár a mieinkre Kecskeméten, itt az időeredményekben már tükröződhetnek az edzőtábor pozitív hatásai. Az ünnepek alatt csak nagyon rövid pihenőt kapnak a versenyzők, majd januárban a vízilabda Eb alatt a Duna Aréna helyett Hódmezővásárhelyen készül a csapat, hogy aztán a hónap végén sorra kerülő spliti versenyre már mindenki csúcsformába kerülhessen.