Szorgalmasan gyűri a köröket a Pasaréti Sportcentrum futópályáján, majd a lelátó lépcsőin szökdel. Mindezek mellett maradt ereje arra is, hogy néhány gondolatát megossza velünk.
Több mint egy hónap elteltével hogyan gondol vissza a pekingi napokra?
- Bár próbáltunk a versenyzésre összpontosítani, mesterünk, Gerevich Gyuri bácsi halála nagyban befolyásolta a teljesítményünket. Nagyon magunk alatt voltunk mindketten (Nemcsik Zsolttal), én magamban próbáltam elbúcsúzni tőle, és valamennyire lezárni az elmúlt éveket, de nem nagyon sikerült. Rengeteget köszönhetek dr. Lénárt Ágota sportpszichológusnak, akivel többször beszélgettem odakint. Megpróbáltuk összerakni a fejemben kavargó gondolatokat, beszéltünk a gyászról, a vívásról, de egy ilyen tragédián nem lehet egyszerűen túllépni.
Hogyan tovább?
- Több variáció van a folytatásra, számomra a legfontosabb az, hogy szeretnék a Vasasban maradni. Szlovenszky István szakosztály igazgató azon dolgozik, hogy sikerüljön edzőt szerződtetni. Én nyitott vagyok bármire és Zsolt is azt mondja, hogy bárkivel el tudja képzelni a munkát. Úgy véli Gyuri bácsitól megtanult már minden olyan dolgot amit használ a vívásában, arra van szüksége, hogy helyre rakják technikailag és taktikai tanácsokkal lássák el.
A végső döntés azonban valószínűleg csak azután lesz, hogy november közepén kiderül ki lesz a szövetségi kapitány. Én személy szerint sokat köszönhetek Nébald Györgynek is, Pekingben vele iskoláztam, de talán fiatalságom okán, senkivel szemben nincsenek fenntartásaim.