Ma este felavatják az új Puskás Arénát, a Vasas család pedig olyan szerencsés, hogy van egy olyan legendája, aki részese volt labdarúgóként a régi Népstadion 50-es évekbeli hőskorának. Raduly Józsi bácsival nosztalgiáztunk, de előtte felidézzük a további piros-kék emlékeket is a legendás arénához kapcsolódóan.
Természetesen Magyarország egyik legpatinásabb klubja, a 108 esztendős Vasas története is számtalan ponton kapcsolódik az 1953-ban átadott Népstadionhoz, amely jellegénél fogva elsősorban az atléták és a labdarúgók számára hordoz soha el nem múló emlékeket.
Kezdjük az atlétákkal: a Vasas Sport Club életműdíjas középtávfutója, Béres Ernő nem sokkal az avató után, 1953 szeptember 23-án Garay Sándorral, Rózsavölgyi Istvánnal és Iharos Sándorral világcsúcsot futott 4x1500 méteres váltófutásban a Népstadionban.
A kvartett másik vasasos tagja, Garay Sándor egy másik felülmúlhatatlan tettet is magáénak tudhatott, hiszen az augusztus 20-i avatóünnepségen a 3000 méteres síkfutás győztese volt, amelyet a magyar-norvég válogatott viadal keretében rendeztek.
Olimpiai bajnok kalapácsvetőnk, Németh Imre a kezdetektől, huszonhét éven keresztül volt a Népstadion igazgatója, majd később a Népstadion és Intézményei Vállalat főigazgatója, de fia, a szintén olimpiai aranyérmes gerelyhajító Németh Miklós is ezer szállal kötődött a stadionhoz.
Labdarúgóink az 1950-es évektől kezdve itt játszották a Vasas-történelem legemlékezetesebb meccseit, piros-kék csapatunk több mint ötven alkalommal lépett pályára legalább 50 000 néző előtt a Népstadionban.
Elsőre talán a Rapid ellen vívott, sokat emlegetett KK-döntő ugrik be, amikor 100 ezer néző előtt parádézott a csapat és nyert 9:2-re, de az évtizedek során három olyan világhírű gárdát is „elhozott” Budapestre a Vasas, amelyeket manapság is szívesen látnánk, de esély sincs a vendégjátékukra. A Real Madrid kétszer megfordult BEK mérkőzésen a Népstadionban – az első alkalommal 1958 tavaszán le is győztük őket (2:0) –, míg a hatvanas évek közepén az Internazionale érkezett. Egy évtizeddel később a Barcelonának tapsolhattunk, ekkor többek között Cruyff és Neeskens csatázott a gyepen Illovszky Rudolf csapatával.
Négy Magyar Népköztársasági Kupa győzelmünkből három is a Népstadionhoz fűződik. 1955-ben a Puskással, Kocsissal, Cziborral felálló Honvédot verte a Vasas Teleki, Raduly és Bundzsák góljaival, közel húsz évvel később 1973-ban Várady Béla mesterhármasával megint a Honvédot múltuk felül, míg 1986-ban a Fradi ellen tizenegyesekkel hódítottuk el a kupát. Ez utóbbinak részese volt jelenlegi pályaedzőnk Szíjjártó István is.
De nem csak a játéktéren történtek nagy dolgok, 1961-ben a díszpáholyban Berendy Pál csapatkapitányként köszönthette a világ első űrhajósát Jurij Gagarint. Erről részletesebben itt lehet olvasni.
Mindez már a múlt, hiszen 2019. november 15-én este a Magyarország-Uruguay barátságos mérkőzéssel felavatják az új Puskás Arénát, amely ultramodern belsőt kapott, de külső megjelenésében erősen magában hordozza a régi Népstadiont.
A mai avató alkalmából Raduly Józsefet, örökös tiszteletbeli elnökünket kértük egy kis nosztalgiázásra, ami nagyon különleges dolog, hiszen Józsi bácsi az utolsó élő labdarúgó, aki ott volt, és két gólt is lőtt például a Rapid elleni 9-2-nél, az 1955 november 13-i magyar-svéd meccsen pedig a válogatott tagjaként adott remek gólpasszt az első percekben. Olyan társai voltak akkor a pályán a legendás arénában, mint Puskás, Czibor, Kocsis vagy éppen Buzánszky.
