A Vasas SC jégkorong-szakosztályának, valamint a Schiller-Vasas HC felnőttcsapatának kapusedzője, Székely Csaba 2011 óta áll klubunk kötelékében, lényegében itt kúszott fel az edzői ranglétrán is egyre feljebb. Ma már a korosztályos válogatottaknál (jelenleg az U20-as nemzeti csapatnál) is számítanak a munkájára, amely – mindkét fronton – videóelemzői feladatokat is magában foglal. Beszélgetésünk során szóba került a felnőttcsapat idei szereplése, a kapusposzt lélektana és a mai fiatalság életritmusa is.
VASAS ARCOK. Portrésorozatunk során olyan személyeket mutatunk be, akik a háttérben, kicsit a reflektorfény mögött végzik mindennapi munkájukat a Vasas és sportolóinak sikeréért. Ezúttal Székely Csabával beszélgettünk.
Kedden délelőtt beszélgetünk itt, a Vasas Jégcentrumban, azon gyakori időpontok egyike ez, amikor itt vagy. Merthogy sokat vagy jégen. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Tényleg sűrű a beosztásom, a felnőttcsapatnál végzett feladataim mellett az utánpótlás-csapatok kapusaival is foglalkozom. Hét óra fix kapusedzés jegünk van, kedden reggel 6-tól, valamint fél háromtól, fél négytől, ugyanez csütörtökön, illetve péntekenként három óra. Ezek a fix időpontok, emellett Perczel Gabival felváltva megyünk a korosztályos csapatok edzéseire, amikor a vezetőedzők jelzik, hogy épp van idő foglalkozni a kapusokkal. Sok a felnőttmeccs, de a hazai utánpótlás-mérkőzések közül is igyekszem minél többet megnézni és feldolgozni úgy, ahogyan a felnőttcsapatnál szoktam.
Most már csak a kapusokkal foglalkozol igaz?
Igen, emellett a videóelemzés tekintetében be szoktam segíteni az ifi és a junior korosztályban is azzal, hogy ha kijövök megnézni a meccset, akkor általában meg is vágom a Stevával, az edzőknek ez nagy segítség, ennyivel is előrébb vannak.
Hogy bírod ezt a munkarendet, elfoglaltságot?
Igazából ez nem újdonság számomra, hiszen hasonlóan sűrű volt a beosztásom azokban az években is, amikor egy korosztályban vezetőedzőként, egy másikban másodedzőként dolgoztam, illetve ezek mellett a kapusokkal foglalkoztam.
Nem ritka a hokiban ez a tempó, gondolom.
Igen, elég sokat vagyunk jégen, és azért a háttérmunka is elég sok időt elvesz, gondolok itt a mérkőzésekre történő felkészülésre, a videóanyagok megvágására, a prezentációk készítésére.
Melyik részét élvezed leginkább a munkának?
Mindegyik munkafolyamatot szeretem, így a videóvágást, a videók elemzését, a száraz és jeges edzéseket, a meccseket is, nem tudok olyat mondani, ami kevésbé lenne vonzó számomra, vagy unalmas lenne. Pontosabban nem mondom, hogy a videóvágás nem tud fárasztó lenni esténként, mondjuk, meccs után. Vége a mérkőzésnek, és végzek tízkor a Jégcentrumban, majd még három órát dolgozok otthon vele.
Muszáj ezt megcsinálni akkor?
Igazából szeretem, ha kész van másnapra, hiszen a meccset követő napon videómeetinggel kezdünk, és át tudjuk beszélni a történteket.
Azt azért tisztázzuk, hogy a videók tekintetében nemcsak a kapusokra figyelsz, hanem a teljes csapatra, mérkőzésre és minden játékosra.
Így van. A Steva – ez a neve a programnak – egy kizárólag a jégkorongra kifejlesztett elemzőprogram, amin minden apró részletet meg tudunk figyelni, jelölni, ki tudunk vágni a mérkőzéssel kapcsolatban. Egy vezetőedzőnek és az egész edzői stábnak nagy segítség ez, hiszen így nem kell visszanézniük az egész mérkőzést az elejétől a végéig. Ez persze nem zárja ki, hogy újranézzük az egészet, viszont tényleg mindent meg tudunk figyelni, így már a harmadközi szünetekben is tudok olyan jeleneteket mutatni az öltözőben, ami hasznos lehet, és aminek a segítségével tudjuk a taktikát alakítani, mérkőzésben közben is. Külön figyelni tudjuk a védekezőharmadban történteket, a korongkihozatalt, a letámadásokat, az átváltásokat védekezésből támadásba és fordítva, a lövéseket, a helyzeteket, a bulikat. Ez egy nagyon összetett, komplex program.
Kinek az ötlete volt, hogy itt a Vasasban ezzel is foglalkozz?
Akkor ismertem meg ezt a programot, amikor az U14-es és U15-ös válogatottnál dolgoztam kapusedzőként. Sok dolgom akkor még nem volt vele, kevésbé is láttam bele a részleteibe, hiszen a videóelemzéseket a vezetőedző és a másodedző végezték. Tavaly elindult a felnőttcsapat a Vasasban, ezzel párhuzamosan az U18-as válogatotthoz kerültem, ahol viszont már a kapusedzői feladatok mellett videóelemzőként is számítottak rám, meg kellett tanulnom a programot részleteiben is. Nagyon örülök, hogy ez sikerült, hiszen ezzel a skill képességeimet fejlesztettem.
Ráadásul a mezőnymunkára is nagyobb a rálátásod.
Abszolút, a játékszisztémába is jobban belelátok, számomra is sok fontos információ áramlik a programból, amit a kapusok szempontjából tudok hasznosítani. Motivált is, hogy megtanuljam.
Mióta is vagy itt a Vasasban?
2011 novemberétől. Az utolsó két juniorévemben játszottam a Vasasban, a másodikban már párhuzamosan edzősködtem is.
Nehéz volt kinőni itt a klubban?
Nem gondolnám. Szerencsére megkaptam a vezetőségtől a lehetőséget, támogatták a fejlődésemet mindig, ezáltal sikerült évről évre egy kicsit feljebb lépni. Hozzátett ehhez az is, hogy nyaranta, illetve a szabadságok során több alkalommal is jártam külföldi táborokban, ahol igyekeztem minél több mindent ellesni, amiket a száraz és a jeges edzésen is hasznosíthatunk. Ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat, mindig lehet tanulni olyan apróságokat, amit beépíthetünk a mindennapi munkába.
Mégis hogyan, milyen módszerekkel próbálsz fejlődni?
Tény, hogy a hoki egy nagyon innovatív sportág, naptól napra újulnak meg az edzésmódszerek, apró részletekben lehet mindig csiszolni a taktikát, edzésmunkát. Nyilván van egy önképző része ennek a tanulási folyamatnak, az ember kutat, keresgél, videókat néz. Igyekszem a külföldi kapcsolataimat is hasznosítani, a kollégákkal rendszeresen megosztjuk egymással a tapasztalatokat, meglátásokat, és adott esetben videóanyagokat is. Szerencsére a jégkorong szövetség is támogatja a válogatottak mellett dolgozó kapusedzők előrelépését, volt két szeminárium, ahol svéd edzők tartottak továbbképzést, illetve kint járhattam a svéd U17-es és U18-as válogatottnál, egy szintén háromnapos továbbképzésen. Emellett ott vannak a nyári táborok, ahol szintén lehet tovább fejlődni, kapcsolatokat építeni.
Megosztják egymással a tudást valóban a szakemberek? Nem tartják meg inkább maguknak az értékes elemeket?
Az eddigi tapasztalatom az, hogy segítőkészek és nyitottak az emberek. A mai világban a tudás zárolása már nem egy haladó szemléletet tükröz. Én is szívesen osztom meg a tapasztalataimat, meglátásaimat, ha valaki megkérdez. Nekünk az a célunk, hogy a magyar jégkorongnak minél több jó kapust neveljünk ki, az érdekeink közösek.
Nyolc éve vagy a klubban, mire vagy a leginkább büszke az itt töltött évekből? Szíveden viseled azoknak a sorsát, akikkel foglalkoztál?
Amikor vezetőedzőként dolgoztam az alsó korosztályokban, U8-ban és U10-ben, arra voltam büszke, hogy sikeres és erős évfolyamokat építettünk, neveltünk fel a kollégákkal, olyanokat, amelyek nemzetközi tornákon is eredményesek voltak – függetlenül attól, hogy itt még tényleg nem az eredmények számítanak. A fő hangsúly az volt, milyen közösséget tudunk felépíteni. Nagyon ügyes gyerekeket sikerült toborozni, együtt tartani. Értelemszerűen az külön örömmel tölt el, hogy több válogatott kerettag kapusunk van U14-től kezdve, de a lényeg nyilván az, hogy a napi munka legyen elvégezve. A többit majd az élet és a szerencse eldönti. Minden nap azon dolgozunk, hogy a lehetőségeihez mérten mindenki előrébb léphessen.
Fiatal vagy, ez előnyt jelent a munkád során? Hisz viszonylag közel állsz korban a játékosokhoz, mármint a két felső korosztályban mindenképp.
Ezt nem tudom teljesen megmondani, nyilván őket is meg kellene kérdezni. Eddig azt tapasztaltam, hogy könnyebben megtalálom a hangsúlyt mindenkivel, akár itt a Vasasban, akár a válogatottnál. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, nyitottak a játékosok. Tavaly a Vasasban egy velem egykorú srác volt az egyik kapus, tiszteletet éreztem az irányából, mindig elfogadta a tanácsaimat. Tóth Bazsi kilenc évvel fiatalabb, jól tudunk együtt dolgozni. Azért vannak olyan élethelyzetek, amikor kibukik, hogy a mai fiatalság mennyire másként gondolkodik, másként dolgoz fel egy sikert vagy egy kudarcot. Ilyenkor azért terelgetni kell a játékosokat az általam gondolt helyes irányba. Ha magasan vannak, figyelni kell, hogy ne szálljanak nagyon el, ha mélyen, akkor pedig arra, hogy ne legyenek ott túl sokáig.
Magam is tapasztalom, hogy akár négy-öt év különbség esetén is meglepő, meghökkentő lehet egy-egy reakció, véleménykülönbség.
Igen. A fiatalság egyik fő jellemzője, hogy érzelmileg nagyon hullámoznak, vagy nagyon magasan, vagy nagyon mélyen vannak. Nagyok tehát a hangulatingadozások. Meg kell tanulniuk, már ha profi sportolók szeretnének lenni, ezeket az érzelmi hullámzásokat minél kisebbre szabályozni, meg kell találni ugyanis azt a mentális egyensúlyt, ami őket a legjobb teljesítményre tudja ösztönözni. Minden gyorsan, a siker is azonnal kell, és ha valami nem jön össze elsőre, azt óriási kudarcként élik meg a fiatalok. Ma ezt a világot éljük, de ehhez nekünk is alkalmazkodni kell. Éppen ezért sokat kell beszélgetni, kommunikálni egy csapaton belül, én is igyekszem erre figyelni. Az edzőknek és a játékosoknak is türelmesnek kell lenni. Az a siker, ami egyik napról a másikra jön, az nem siker. Azért kőkeményen meg kell dolgozni.
Előfordul, hogy a játékosok megkeresnek, dumáljatok egy kicsit külön?
Természetesen, heti rendszerességgel vannak ilyen beszélgetések, és segít, ha minél kevesebbet beszélünk a hokiról, a szakmáról és minél többet a magánéletről, hétköznapi problémákról, kérdésekről vagy bármiről, ami nem a jégkorongról szól.
Két éve az Erste Liga tagja fiatal csapatunk, amely tapasztalat híján az esetek döntő többségében vesztesen hagyja el a pályát. Mit látsz a srácokon, hogy élik meg ezt a helyzetet, és hogy éled meg te, főleg annak fényében, hogy a gólokat végső soron a kapusok kapják – sokszor teljesen függetlenül attól, hogy védenek egy-egy meccsen?
Vannak előnyei és hátrányai annak, ha egy csapat kevés tapasztalattal rendelkezik, de nyilván edző és játékos is nyerni szeretne. A győzelem ad erőt a mindennapokhoz, az építi az önbizalmat. Viszont vannak tényezők, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Sokszor úgy lépünk pályára, hogy nem feltétlen mi vagyunk az esélyesek, de ez nem szabad, hogy elvegye a figyelmet a fókuszról.
Mi van a fókuszban?
Az, hogy minden nap mindent meg kell tennie mindenkinek azért, hogy jobb legyen. A kapusoknál a legfontosabb a képességek folyamatos fejlesztése. Hiába védenek a felnőttbajnokságban, még csak húszévesek, akiknek még csiszolni kell a képességein, jobbá kell válniuk. Ezt próbálom elültetni bennük. Igen, gyakran kikapunk, de egy vereség után is sok-sok pozitív dolgot lehet találni, és ezeknek a kiemelésén és prezentálásán kell dolgoznunk a mérkőzések közötti időszakban. Lehet, hogy kikaptunk 8-3-ra, de ha viszontlátunk edzéseken gyakorolt pozíciót, helyezkedést, szisztémát, abból igenis lehet építkezni. Ez nehéz, nagyon nehéz hétről hétre, de nem annyira, mint amennyire egy külső szemlélő gondolná. A kapusok is látják ugyanis, hogy honnan hová jutottak. Bazsival az első szezon végén hosszasan beszélgettem, és elmondta, ő sem gondolta volna, hogy idáig eljut. Máténál ugyanez a helyzet, vele augusztusban indultunk el, és amikor videófelvételeket elemzünk, látjuk, hogy a mostani állapot már siker. Nem szabad elfelejteni, hogy a sikert nem mindig az eredményjelző mutatja meg, függetlenül attól, hogy mindenki nyerni szeretne. Mindenkit megvisel valamilyen szinten a sorozatos vereség, de nem szabad elgyengülni, mert az elveszi a fókuszt a munkától.
Ezt értem, de egy kapusnál fokozottan nehéz lehet ezt tudatosítani, hiszen számukra mindig ott lebeg a védési mutató, és ott is a bűvös 90 százalékos statisztika.
Az elsődleges mutató, ami őket megítéli, az valóban a százalékos statisztika. Az az ő önéletrajzuk. A szezon előtt egy nagyon jó hangulatú vacsorán éppen erről beszélgettünk hosszasan a kapusokkal: a védési statisztika megmutat egy dolgot, de nem mutat meg mindent, és nem ad teljes valóságot arról, hogy valaki a hétköznapokban hogyan dolgozik, milyen minőségű munkát végez. Az, hogy a kapus neve mögött milyen szám áll, az nemcsak az ő érdeme, teljesítménye, ahhoz kell az egész csapat védekezőmunkája is.
Mennyire érzed a srácokon, hogy ők innen a Vasasból idővel el akarnak majd menni? Hány emberen látod, hogy komolyak a szándékai a jégkoronggal?
A kapusokra nyugodtan mondhatom, hogy ez hatványozottan igaz, ez egy olyan cél, amiért minden nap dolgozunk, közösen. Balázzsal ezt ki is mondtuk magunk közt, a hosszú távú cél az, hogy el tudjon menni külföldre, és ki tudja magát próbálni egy erősebb, jobb ligában. Nekünk, a Schiller-Vasasnak és a Vasasnak is nagy elismerés lenne ez. Én egyébként is mindenkit arra biztatok, hogy akinek van ambíciója, lehetősége, próbálja ki magát. Figyelgetem a többieket is, és bár a napi kapcsolatom kevesebb velük, ott is látok olyan srácokat, akik ugródeszkának használják a Vasast, és ez teljesen jó irány. Négy-öt éve egy hasonló korú játékosnak negyedennyi lehetősége sem volt arra, hogy felnőttbajnokságban szerezzen tapasztalatot, rutint. Ez a lehetőség itt a Vasasban most adott, ott van a kezükben a sansz, mi megadtuk, szeretnénk segíteni nekik. De ehhez ők is kellenek, nekik is mindent meg kell tenni azért, hogy feljebb tudjanak lépni.
Mi a helyzet veled ebben a tekintetben?
Nekem nem titkolt tervem, hogy ha lenne egy olyan lehetőségem külföldön, ami szakmailag nagyot lendítene a jövőmön, a karrieremen, akkor belevágnék, megpróbálnám. De nem vagyok most rajta 110 százalékkal ezen, úgy vagyok vele, hogy amíg itthon azt érzem, tudok egyről a kettőre jutni szakmailag, évről évre új kihívásokat találni, addig nincs miért elmenni. Ezzel együtt a rövid távú célok között szerepel, hogy egyszer megpróbáljam. De ha ez végül nem sikerül, akkor sem leszek szomorú. Jól érzem magam, a válogatottnál is megkaptam a lehetőséget, megpróbálom meghálálni a bizalmat.
Mire számítasz a felnőttcsapattól ebben a szezonban, beleértve a kapusok szereplését? Teljesíthető a 90 százalék?
Úgy gondolom, teljesíthető. Tavaly is mindkét kapusunk 90 százalék felett zárt, mindezt úgy, hogy mindketten azonos jégidővel rendelkeztek. Most talán egy hullámvölgyben van a csapat, ebből próbál kilábalni, de ettől függetlenül a hangulat jó az öltözőben. Nem támadják egymást a játékosok, egyébként is együtt kell kimászni a gödörből, ami azért lenne megnyugtató, mert nincs akkora különbség a csapatok között, mint amekkorát a tabella mutat. Hogy helyezések, pontok tekintetében hogyan zárunk, nem tudom, nekem az a fontos, hogy minden egyes meccsen, akár veszítünk, akár nyerünk, mindenki megtegyen mindent a győzelem érdekében. Ha senki sem korcsolyázott egy centivel sem kevesebbet, mint amennyit tud, ha senki sem emelt egy kilóval sem kisebb súlyt a konditeremben, mint amekkorát meg tud emelni, és ha mindenki ezzel a mentalitással éli a mindennapokat, akkor annak meglesz az eredménye. Nem tennék nyomást a kapusokra, akiknek egyébként szintén vannak személyes céljaik. Ezeket igyekszünk közösen elérni. Vannak szezonok, amikor ez sikerül, vannak szezonok, amikor nem, minden esetben le kell vonni a következtetést, miért sikerül, vagy miért nem. Az esélyük megvan, nem szeretném, ha elszórakoznák. A cél, hogy fejlődjenek, meglátjuk, meddig jutunk el velük a szezon végére. Nem számokban mérjük majd le, haladtunk-e előre, hanem a kapuban mutatott összteljesítmény alapján.