2008.07.02. | Vívás
A tornász Medveczky Krisztina után, aki 1972-ben a müncheni olimpián tizennégy évesen képviselte a piros-kék színeket, ismét lesz tizenéves olimpikonja a Vasasnak. A kardozó Szilágyi Áron egyéniben és csapatban is „kivívta” a pekingi indulás jogát.

Pár nappal a kijevi Európa-bajnokság, másfél hónappal az olimpia előtt beszélgettünk Áronnal, aki tagja volt tavaly a világbajnokságot nyert magyar kardválogatottnak, ezen kívül kadet valamint junior Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet. A civil életben idén fejezte be a 12. évfolyamot a Fazekas Mihály Gimnáziumban.
Legfrissebb sikerként alig egy hete, a Las Vegas-i felnőtt Világ-kupán, erős mezőnyben bronzérmet szerzett, amivel eldöntötte a függőben lévő kérdést, dr. Nébald György szövetségi kapitány őt jelölte – Nemcsik Zsolt és Decsi Tamás mellett – harmadik egyéni indulónak az ötkarikás játékokra.

Kaszinóztatok? 
- Aki Las Vegas-ban jár nem hagyhatja ki ezt. Mi sem tettünk másként, persze csak szolidan játszottunk, így bankot sem robbantottunk.

Hogyan ment a vívás?
- Szerencsére nagyon elkaptam a fonalat, nyugodt voltam végig, amit kigondoltam meg is tudtam valósítani. Mindig csak a következő tus járt a fejemben. Viszonylag simán vertem spanyol, belorusz, orosz és ukrán ellenfeleimet, és jutottam el a legjobb négy közé.

Ahol is az olimpiai bajnok Aldo Montano következett…
- Igen. A nap folyamán kiderült róla, hogy nagyon jó formában van, azt meg, hogy jól képzett vívó, addig is tudtuk. Az elődöntő előtt volt egy hosszabb szünetünk, ezalatt próbáltam kitalálni, mi lehetne a hatásos taktika ellene.   Az asszó nem úgy alakult, ahogy vártam. Hamar elbizonytalanított, szinte mindig kitalálta hova akarok vágni, 15:10-re kaptam ki.

Ez a bronzérem viszont azt jelentette, hogy kapitány döntött, megszűnt a bizonytalanság, a világbajnok négyesből te leszel harmadik aki indulhat az egyéni versenyben az olimpián. Ha Pekingre gondolsz, mi jut eszedbe most?
- Az, hogy valamikor majd olimpián szeretnék indulni, vívópályafutásom kezdetétől a fejemben volt, tavaly őszig viszont eszembe sem jutott, hogy ez már 2008-ban bekövetkezik. A Vb előtt pár hónappal volt egy kisebb porcműtétem, semmi jel nem mutatott arra, hogy nemsokára világbajnok leszek, és az olimpiára készülhetek. Mostanra azért már beleéltem magam.

Megváltoztatott a felnőtt világbajnoki cím?
- Egyfelől nagyon remélem, hogy nem, baj lenne ha a sikerrel együtt változna a személyiségem is. Másrészt viszont biztos, hogy sokkal komolyabban veszem a vívást, érzem a felelősségét annak, hogy milyen dicső hagyományoknak kell megfelelnem. Fontos, hogy a magyar sikerek tovább folytatódjanak.
Természetesen azelőtt is középpontban volt a vívás, hiszen sok korosztályos versenyt nyertem, de egyáltalán nem éreztem, hogy a felnőttek számolnak velem, de ez így is volt rendjén, hiszen a felnőtt vívás teljesen más, mint az utánpótlás korúaké.

Akkor az igaz, hogy a fiataloknak végig kell járniuk a szamárlétrát?
- Azt szokták mondani a vívásban, hogy aki a junior korosztályból kiöregszik és tovább versenyez, annak a felnőtt mezőnyben minimum két-három évre van szüksége ahhoz, hogy beérjen. Én most ebben az időszakban vagyok, másfél éve járom a felnőtt versenyek helyszíneit. Sok a betli, sok a korai kiesés, de az olyan sikerek, mint a mostani Las Vegas-i, vagy korábban az isztambuli harmadik helyem, erőt és hitet adnak a folytatáshoz.
Más a felnőtt versenyzők technikája, taktikája, rutinosabbak, szükségtelen mozdulatok nincsenek. Lassan próbálok beleszokni a mezőnybe, de tudom, hogy ez akár még további éveket is igénybe vehet.

Közben meg már itt helyben nyakadon az „ifjúság”…
- Az, hogy klubtársam a nálam is fiatalabb Iliász Nikolász többször legyőzött  az idén,  azt bizonyítja, hogy nagyon erős a csoportunk. Ez nem rossz dolog, hiszen itt helyben erős edzőpartnereim vannak.

Az előbb említett tapasztalat szerzés rengeteg utazással jár, élvezed ezt?
- Persze, bár mostanában tényleg kicsit sok volt. Időnként fárasztó,  de minden versenyszituáció jól jön a rutin és a fejlődés szempontjából. Szükséges minél több viadalon ott lennünk, ahhoz hogy előrelépjünk. 
Ahogy a régiek mondták „új város, új kudarcok…”

Hogyan néz ki egy-egy út? Szálloda, csarnok, repülőtér? Vagy van lehetőség városnézésre is?
- Mikor hogy. Vannak kevésbé izgalmas helyek és sokszor időnk sincs rá, hogy körül nézzünk, de jó néhányszor fényűző tájakra jutunk el. A városok közül nekem Szentpétervár és Moszkva tetszett például nagyon.

Mi a helyzet a tanulmányaiddal?
- Magántanulóként most végeztem a Fazekasban, viszont úgy éreztem a versenyzés és az érettségi együtt nem ment volna így őszre halasztottam azt, hiszen a továbbtanulásom szempontjából fontos, hogy ott is eredményes legyek. Matek tagozatra jártam, de a humán tárgyak is szimpatikusak, még nem kristályosodott ki bennem, hogy melyik irányba induljak el.

Szabadidődben mivel kapcsolódsz ki?
- A barátaimmal szívesen töltöm az időmet, moziba járni, ücsörögni velük lenni jó dolog. Sajnos erre elég kevés az időm. Lefekvés előtt szoktam olvasni, mostanában Rejtő Jenőt.

Mi az elkövetkező időszak menetrendje?
- Utazunk Kijevbe az Eb-re, ott szombaton az egyéni, majd kedden a csapat. Fontos, hogy a franciákat megelőzzük, hiszen ebben az esetben Pekingben Egyiptom ellen kezdünk. A olimpia előtti utolsó három hetet Tatán fogjuk tölteni.

ja          

 


Hirdetések